Igazság szerint en nagyon lopos vagyok. Gyerekkorom ota. Hogy lehet ebbol kigyogyulni?

Mondjuk en nem erzem,hogy betegseg lenne,de kellemetlen tulajdonsag az biztos. Gondoljatok csak bele. Mar ovodas korban elvittem haza a jatekokat,pedig nem nelkuloztunk otthon(vagy mas gyerekek autojat).

Majd iskolas lettem. Ott is nalam kotott ki mas gyerekektol pl toll,rago, volt hogy egesz tolltarto. Akkoriban ment a dragon ball es sok figura nalam kotott ki,vagy kesobb ue a pokemon kartyakkal,hja meg a kosarlabdazos kartyak(annak ellenere,hogy az a sport sose erdekelt),volt,hogy mig masok az oltozobe hagytak a cuccaikat en atkutattam a taskakat az izgalom miatt. Ami tetszett,elvettem. Igy volt vagy 10 tamagocsim is egyszerre. Nem adtam el utana,nem a penzszerzes miatt,csak megtetszett es elvettem. Otthon meg dugdostam,hogy a szuleim ne lássák meg. Kozepiskolaba ugyenez volt mobiltelefonokkal. Foleg a Nokiakat szerettem,mert at tudtam alakitani oket mas IMEI szammal. Ott már azert ment az eladasi cel. De idovel kezdett elkopni ez a rossz tulajdonsagom. Kozepiskola vegere mar teljesen megszunt. Akkor kezdtunk eljarni egyutt az osztalytarsakkal hetvegen kocsmazni vagy focizni. Meg bejott az online jatszas,foleg a WoW. Valahogy eszembe se jutott. Tovabbtanulas utan dolgozni kezdtem. Eltelt kb 5 ev. Jo munkahelyem volt es nem volt semmi gond,de most 10 -15 evvel kesobb megint eszrevetetm magamon. Most mar idosebb vagyok 35 eves letemre azert mar nem ugyanaz mint egy rossz gyerekcsiny. Recepcios munkambol adodoan sok csomag megy at rajtunk,es megvan a trukk,hogy lehet kinyitni oket es visszaragasztani,hogy ne lehessen latni. Volt olyan,hogy kivettem egy draga parfumot,vagy hordozhato akksit. De az uj laptopot is szetszedtem,hogy kivegyek belole alkatreszeket (szegeny vevo meg kuldte vissza,hogy nem mukodik). Melobol tobbnyire csak a kolegak kajajaba szoktam belenezni,hogy mi lehet az. Amikor konyhan voltam a kések tuntek el folyton,meg késélezo. Most irodai melom van, mondhatni otthon sajat irodai felszerelesek szekrenyem van már.

Vége lesz egyszer ennek?