Olyan embert ismertek, aki, bármiről is beszélgetsz vele, meg van győződve arról, hogy a témában csak neki van igaza? Vagy az emberek jó része ilyen?

1, vagyok

Pl megemlítettem ennek a haveromnak, hogy most, hogy elváltam, nincs veszítenivalóm, el fogok menni valahova külföldre dolgozni,

Említettem neki, hogy eladom a házat és az árából el fogok menni.

De szeretnék kicsit élni, bulizni, néztem délamerikában olyan hippie kommunákat, akik az odalátogató túristákból élnek, kézműveskednek, zenélnek, szállást adnak, így élnek ott, és én mindig is vágytam kicsit belekóstolni ilyen életbe…

Na haverom természetesen mindent is tud a hippie-kről, meg a kommunákról, be fogok szektulni, elrabolnak, megölnek, szexrabszolgát csinálnak belőlem (110kg szőrös pasi vagyok, hát ha csajok, csináljanak csak)…

El akarok menni Equadorba is…

Á ott hideg van haverom szerint, meg kirabolnak a spanyolok, nem marad semmim, cigány az összes…

Végül pedig valószínűleg írországba megyek dolgozni, szakács vagyok, szerintem bárhol megállom a helyem.

Írország nem jó, az írek gyűlölik a külföldieket, meg különben is, ott hazátlan leszek, meg át fognak verni, nem kapok egy fillért sem és majd jól ott ragadok…

Mondtam neki, hogy terveim szerint itt a lakás árából még 20millió ott fog pihenni a számlámon, sehogy nem fogok pénz nélkül maradni, mégha az első melóhely nem is jön be…

Á az nem úgy van, magyarországon a számlán nem szabad pénzt tartani, mert “el fogják venni”…

Na és ez a srác konkrétan ki nem mozdult Kecskemétről egész életében, 40év alatt…

Onnan ez az átfogó ismerete a világról… és hiába, 7.óta haverok vagyunk, de már nagyon kezdek belefáradni, bármit mondok, ő rákontrázik a full negatív halucinációival…

Van. Megoldás: NEM beszélgetek vele. A lópikulát, azt.

Nem képes meghallgatni a másikat, csak nyomja az értelmetlen marhaságait.