Sunyi és alattomos, vagy jóindulatú és segítőkész? Mi a véleményetek erről a helyzetről és a srácról, aki közbe avatkozott?

Elküldtem a chat-gpt-nek is a választ, de az túlságosan jóhiszemű szerintem. Kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok erről.

Egy tanfolyamon voltunk, és a tanár kirívóan megalázóan beszélt egy sráccal, aki legyen most B. A tanfolyam összes résztvevőjébe belekötött. Olyanokért szólt, hogy álljunk vigyázba, nem lehet összefonni a karunkat, és egyéb dolgokért. Például az egyik srác megtörölte a szemét, és az is gond volt neki, zsebre dugott kézért ordított. A legelején nagyon ideges lettem, aztán arra gondoltam, hogy nem szólok egy szót sem, nem fogok foglalkozni vele. Aztán a szünet után megint B-t szivatta az oktató, és rászóltam, hogy ezt ne csinálja, beszéljen normálisan mindenkivel, mert nem kisiskolások vagyunk (tényleg miért szól rá egy 45 éves emberre, hogy ne törölgesse a szemét, és vegye le a napszemüvegét). Ekkor velem kezdett el balhézni, de ellenálltam neki, és nem hagytam, hogy az ő szabályai szerint játsszunk. Nem veszekedtem neki, hanem csak reagáltam, és nem hagytam, hogy az emberi méltóságomba belegázoljon. Erre egy srác, legyen ő A, odaszólt nekem, hogy fejezzem már be, mert ez már neki kínos, és nem jó ez senkinek sem. Azután a tanár stílust váltott, és hirtelen jó fej lett. Nyerésre álltam, látta a tanár is, hogy nem tud velem mit kezdeni, mivel nem hagytam, hogy az ő által felállított játékszabályok szerint játsszunk, amit egyébként nyilván úgy alakított volna, hogy vesztesként jöjjek ki belőle. Amikor véget ért a konfliktus, akkor A megveregette a vállamat, és mondta nekem, hogy engedjem el.

"A" viszont elkezdett trágár szavakat használni, és a tanár nem szólt neki semmit sem. Érdekes volt, mert előtte a "jól van" szót sem fogadta el egy másik embertől. Kioktatta, hogy ne jól vanozzon, mert nem haverok. Az aznap vállalható volt, viszont a nagyokos (akinek mondta az oktató, hogy ne törölgesse a szemét), ő mondta nekem, hogy minden rendben lesz, csak most már ne savazzam többet. Ő egyébként 40 év feletti, idősebb a tanárunknál. Egy kicsit egyébként rosszul esett, hogy senki nem állt ki mellettem, holott a szünetben mindenki hőbörgött, és az oktató anyukáját szidta. Meg arcolt néhány ember, hogy ő mennyire elfogja küldeni az oktató melegebb éghajlatra.

Másnap a beszólásaim és odamondásaim volt a közröhej tárgya az oktatás megkezdése előtt. Hát a nagyokos megjegyzése, hogy ne savazzam tovább a tanárt, és minden rendben lesz hozzászólása mondanom sem kell, hogy nem jött be. Újra szívózott mindenkivel a tanár, de engem békén hagyott.

"A"-nak voltak egyébként megjegyzései, amiket nem igazán díjaztam. A legfeltűnőbb az volt, amikor következő héten mondta egy másik tanárunknak, hogy én veszekedtem a tanárral, és ő neki kellett közbe szólnia. Az nem tudom mióta veszekedés, ha nem hagyom, hogy kutyaként bánjanak velem. Úgy állította be magát, mint a megmentőt, aki megoldotta a konfliktust. (Egyébként ha ennyire nem szereti a konfliktust, a kínos helyzeteket, akkor miért nem rögtön a tanfolyam legelején szólt rá a tanárra?) Szóval a mai napig én is úgy ítéltem meg ezt a srácot, hogy rendes, jó arc, csak egy kicsit zavaró a stílusa. Éreztem, hogy valami probléma van, de nem tudtam, hogy mi. Azonban a mai nap elmondtam édesapámnak a sztorit, és ő rögtön azt mondta, hogy pitizett a tanárnak, szimplán csak nyalizott. És a fent említett gondolatok tényleg édesapám szavai után keletkeztek. Most már teljesen máshogy látom ezt az egészet. Ő egyből levágta a szituációt. Szerintem "A" csak egy gerinctelen csúszómászó, aki úgy állítja be a dolgokat, hogy ő neked segít, közben pedig csak magának segít, és felkúszik a többiek hátán.

Most úgy tűnik nekem, hogy "A" csak a tanár szárnysegéde volt, a csicskása, és cserébe eljátszhatta ezt a magának mindent megengedő rosszfiú stílust, a többiek meg azt hitték, hogy ő mennyire jó arc, mert ezt is megmeri tenni. Egyébként az hihetetlen, hogy "A"-nak ez mennyire zsigerből jött, mert miután a nézeteltérésemnek vége lett a tanárral, utána "A" egyből felvette ezt a stílust.

Egyébként a többiek nem is tudják, hogy én "B" miatt csináltam ezt az egészet. Zavart, hogy miért kell kipécézni pont a leggyengébbet, és egy olyan embert csesztetni, aki egyébként semmi rosszat nem csinál, ártalmatlan, csak egy kicsit buta. Szóval miután láttam, hogy a tanár eléggé túlment minden határon, egyszerűen csak arra gondoltam, hogy ő ezt nem teheti meg, ilyen nincsen, helyre kell tenni. De nem úgy vittem véghez ezt az egészet, hogy közvetlenül rászólok a tanárra, hogy hagyja már szerencsétlent, hanem megvártam, amíg a tanár belém kötött, és akkor kezdtem bele a projektbe. "A"-val ellentétben én nem kezdtem el fényezni magamat. Ugye a másik tanárnak úgy állította be az egészet, hogy ő a megmentő, aki megszüntette a konfliktust, és mennyire jó arc. A többieknek szerintem fogalmuk sincs arról, hogy én ezt az egészet "B" miatt csináltam. Ezt csak nektek írtam le.

Ma megint ezzel az oktatóval voltunk, és az idő negyede azzal ment el, hogy "B"-t cseszegette. Mindenbe belekötött, viccet csinált belőle. A többiek nevettek csórin. Sajnos én is. Ez eléggé alantas volt, de úgy voltam vele, hogy én kiálltam érte és a többiekért, és amikor az oktató teljes erejével belém állt, megpróbált mindenkit ellenem fordítani (azt mondta, hogy én miatta mindenki sokkal tovább bent marad, köszönjék meg nekem, és hogy én rontom a morált), akkor mindenki kussolt, szóval minek törődjek ilyen emberekkel... Nevetnek nem kellett volna, erre nincs mentségem. Amikor legjobban szívta a tanár "B" vérét, akkor a pont velem kezdett el példálózni a tanár, hogy velem volt a legnagyobb konfliktusa, és mégis az egyik legjobb hallgatója lettem. Nyilván nem kezdtem el vele jópofizni, egy szót nem szóltam hozzá, csak annyit, amennyit muszáj volt. Meg igazából nem is tettem hozzá semmit sem az óráihoz. Csak figyeltem, és próbáltam nem okot adni arra, hogy belém kössön.

Beállítok egy szavazást, szóval akinek nincs kedve írni, az nyugodtan küldje el a véleményét ebben a formában :)