Nők, szerintetek is létező dolog a nők közötti dominancia harc ?

19: Azért akarták tudni, mert az alapján tudják reálisan belőni a te teljesítményedet. Ha 5-öst kaptál és mindenki más is azt kapott, akkor az nem egy nagy teljesítmény, mert vagy a tanár szándékosan alacsonyra tette a lécet, vagy hibázott. Persze lehet, hogy az osztályotokban mindenkinek 200 feletti IQ.ja volt, de ez azért lássuk be, nem életszerű. Hasonló a helyzet akkor is, ha mindenki 1-est kapott. Ha viszont a szokásos szórás megvolt az osztályzatokban, akkor már be lehet vele lőni, hogy hogyan teljesítettél.

20: Vannak ilyen emberek, férfiak és nők is. De ez a hozzáállás csak és kizárólag akkor működik, ha van egy olyan élethelyzeted, amit jónak tartasz és a "ha mások nem sértik meg a felségterületemet, akkor én sem sértem meg másokét" elvet követed. De ahogy bekerül a képbe valaki, aki erre veszélyt jelent, te is versenyezni fogsz. Vagy verseny nélkül feladod és hagyod, hogy kitúrjanak. Csak egy kérdés: a párkapcsolatokhoz is így állsz? Ha feltűnik a környezetedben egy csinos, közvetlen nő, akkor dobod is a párod, mert beszélgetni mert vele és ez téged demotivál?

párkapcsolat: Aki menni akar, annak ajtót kell nyitni. :-D

Nem olyan a munkám, ami indokolná a versengést. Csapatban dolgozunk, kifejezetten káros lenne az eredményre, ha versengés lenne.

22: Ez csak addig működik, míg olyan a csapat, hogy tiszteletben tartják egymás "felségterületét", esetleg az egész egy amolyan langyos pocsolya, amiben mindenki csak dagonyázik. Jellemzően a közszférában vannak ilyenek és az sem véletlen, hogy az ilyen állásokat nők töltik be. De amint egyetlen olyan tag megjelenik, aki másként gondolkodik, borul a rendszered. Vagy akár csak az egyik tag külső tényező hatására megváltozik. A versengés nem női, hanem emberi tulajdonság. A különbség férfiak és nők között a kivitelezésben van.

23: Az ilyen hozzáállással neveljük aztán ki a wannabe hercegnőket, akik azt hiszik, hogy bizonyos kritériumok teljesítése (pl. végzettség megszerzése) automatikusan pozícióba juttatja őket verseny nélkül. És persze ha nem úgy alakul, akkor mindig mások a hibásak.

Nem kell győzködnötök semmiről sem. Vannak tapasztalataitok, nekem is vannak és ezek különbözőek.

Azért azt hadd tegyem hozzá, hogy láttam már öribari, viszünk sütit egymásnak, együtt szülinapozunk, névnapozunk csapatot széthullani, miután a munkahely elkezdett megrogyni és kezdődtek a leépítések. Az addigi "nem folyok bele a másik munkájába" hozzáállás hirtelen megváltozott "ezt is megcsinálom és jobban mint a másik" félére. Addig nem volt versenyhelyzet, de amint lett, egyből kijött mindenkinek a valódi énje. És nem egy ilyet láttam.

Nem keverek én semmit, egyszerűen ismerem az emberi pszichológiát. Egy jóléti társadalomban a többség megelégszik az általa elért szinttel és nem kockáztat tovább amíg a pozícióját nem fenyegeti valaki vagy valami. Amint ez megtörténik, vagy indul a "harc", vagy ha lúzer, akkor harc nélkül félreáll.

Nézd meg hány fiú és lány banda oszlik fel pár év alatt, akik elvileg gyerekkori örök barátok, vagy hány vállalkozás esik szét. A munkahelyi kollektívákról már nem is beszélek. Eleve a munka világa soha nem az egymás mellé, hanem mindig az alá-fölé rendeltségről szól és ez hivatalosan is meg van fogalmazva. Ha egy csapatban nem fúrják egymást az emberek, az annyit jelent, hogy elfogadták ebben az alá-fölé rendelt viszonyban a helyüket. Legalább is ideiglenesen.