Vannak Magyarországon is az Extrém fukarság (Extreme Cheapskates) című sorozatban szereplőkhöz hasonló emberek?

De most egy soktagú cigánycsaládról beszélsz, ahol ez a túlélésük záloga és persze lehet őket ekézni a prioritási sorrend miatt, hogy a lapostévére meg az iPhonera nem sajnálják, de azok egyszeri kiadások, az életszínvonal pedig folyamatos.

Vagy mondjuk az agglomerációban élő 2-3 gyerekes CSOK-os házaspár, akiknek a 100 millió feletti ingatlanvagyonon túl még sokmilliós megtakarításuk is van és ennek ellenére élnek így?

Mert nem mindegy a kettő.

Látom, nem egészen jött át. Olyan emberekre gondolok, akiknél ez egy életstílus, szokás. Tehát van pénzük, akár jóval több is, mint az átlagnak (átlag kb. a KSH szerinti átlag, tehát 50 millió NETTÓ vagyon (az adósságok/követelések levonása lesz a nettó, tehát a hitelre vett ingatlan MÉG a banké) illetve kb. 3-400 ezer nettó bevétel, jövedelem (nem feltétlenül munkából.

Itthon inkább az a jellemző, hogy az egyik oldalon két végén égetik a pénzt, olyasmiket engednek meg maguknak, amit náluk gazdagabbak sem, pl. autót tartanak fenn, miközben 250 a nettójuk és még albérletben is laknak, utcán parkolják, stb. Meg persze péntek-szombat (jó esetben csak ekkor) iszogatás, alsóhangon 5-10000 úgy, ha előtte alapoznak (persze nem alkoholisták, á, dehogy, ők szociális ivók), illetve még energiaitalokra, gyorsétteremre, kávézgatásra másik havi durván 50, aztán máshol meg megy az extrém fillérbaszás, szomszéd wifije, bliccelés a BKV-n, hónap végén koplalás vagy mama főztje...

Ezt én nem nevezném spórolásnak, pláne életvitelszerűen, hanem inkább kényszerszülte tűzoltásnak. Erőltetetten fenntartanak egy életszínvonalat, ami szerintük JÁR nekik, aztán 30-40 évesen sehol sem lesznek, kb. a nettó vagyonuk egyenlő lesz egy hajléktalanéval. Azaz éppen az választja el őket a utcától, hogy van egy albérletük, amit fizetnek hónapról-hónapra.

Jobb esetben 40-50 körülre végre kinyögnek egy lakáshitelt, de azt is olyan áron, hogy az ingatlan belseje gyomorforgató, mert nem volt felújítva vagy épp valami csilivili tisztasági festés, ami ápol és eltakar, de a költségesebb dolgok (bojler, kazán, elektromosság, vízvezeték) nem volt felújítva, de az egész épületben sem, még a lift is 40-50 éves. Szigetelés és nyílászárócsere is EU-s pénzből vagy állami pénzosztásból, amire egy forint nem ment a közösköltségből, mert azt már régen ellopta a társasházkezelő.

De persze van kutya, cica, hörcsög, gyerekeknek AirMax cipő, iPhone, nyaralások, amikről kötelező a sok fotó a közösségi médiában (különben meg se történt) és igen, végszükségből ilyen spórolós facebook csoportok olvasgatása...

Na ezzel pontosan ellentétes az, amik engem érdekelnének. Hogy vannak-e illetve kb. milyen létszámban Magyarországon olyan emberek, akiknek mondjuk bejön akár havi 1 millió is, mellette akár 100 millió körüli nettó vagyonuk is van (nuku hitel, adósság) és mégis spórolnak és nem úgy élik meg, hogy ezt kényszerből teszik, hanem kihívásként, életstílusként. Bármikor vehetnének KP-re akár egy Teslát, de biciklivel járnak (és nem félmilliós 1 milliós pedeleces elektromossal, hogy flexeljenek a biciklis közösség előtt). Bármikor lehetne mondjuk saját lakásuk szintén KP-re, lehet, hogy van is 2-3 kiadva, de az anyjuknál laknak spórolás céljából és így tovább.