Igaza van a kommentelőnek? Hagyjuk magukra a mentális betegeket?

Csak azon lehet segíteni, aki együttműködő. Aki nem, azon nem.

S míg a testi betegségeknél utóbbinál az arány elenyésző, a mentális betegeknél vagy a függőknél, az a ritka, ha együttműködő.

Többek között ez különböztet meg minket az állatoktól, hogy az elesetteket nem hagyjuk magukra, hanem segítjük. Lehet nem érteni egyet vele, de ez a társadalmi felelősségvállalás.

Nem is gondolnád, hogy te is kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy segítségre szorulsz.

Én személy szerint támogatnám az eutanáziát, az embernek had legyen joga, eldönteni mit szeretne kezdeni az életével, ha ne adj isten a demencia bekövetkezni. A súlyos demenseknek, engedélyezném, hogy amíg észnél vannak eldöntsék akarnak e, úgy élni ahogy a betegség át formálja őket. Méltóságuktól megfosztott, észnélküli, bolyongó, lélektelennek tűnő nyomorultként. A betegen született gyerekek megtartását sem engedném, szerintem a lehető legnagyobb kínzás egy ilyen kisbabát életben hagyni, és szenvedésre kényszeríteni.

A bűnözőket, profilokat, maffia tagokat stb. Mind halálra ítélném, ha szánt szándékkal kínzitt, ölt simán kivégeztetném. Egy pofont 5-6 év börtönnel súlytanék....

Úgy rossz a rendszer, ahogy van..... De ez csak az én véleményem

Erről az jut az eszembe hogy a civilizáció legősibb, legeslegelső bizonyítékai az olyan csontvázak, amiken súlyos, de gyógyult sérülés van. Szóval régen, sok évezreddel ezelőtt valakinek eltört egy csontja, amibe vagy így, vagy úgy, de bele kellett volna halnia (nem volt mások hasznára hetekig/hónapokig, még magának sem tudott volna élelmet szerezni) viszont a közösség a gondját viselte addig, amíg a sebesülése meggyógyult.

Szerintem pont hogy az a társadalom legújabb rákfenéje, hogy elfelejtődik a közösség szerepe, senki sem akar segíteni a másikon, úgy vannak vele az emberek, hogy "aki gyenge, az dögöljön meg". Márpedig veszélyes félreinformáltság azt hinni, hogy ez valaha is így volt. Eddig azért éltünk túl, mert az emberek segítették egymást.

A modern világban a közösség hiánya természetellenes. Nem véletlen hogy egyre magasabb lesz a mentális betegek száma, az öngyilkosságok száma, és a különböző szenvedélybetegek száma.

Szóval nincs igaza ennek a kommentelőnek.

Csak részben van igaza.

Régen a testet és a lelket egyként kezelték. A mai "modern" orvostudomány ketté vette, ami nagy hiba volt, hisz rengeteg pszichés dolog vezet később fizikai betegséghez.

Az a baj, hogy a mai világban nincs szemelőtt az, hogy rengeteg ember traumatizált, eleve már pszichológushoz kellene járnia, mert pl. olyan kegyetlenül szar volt a gyerekkora, ott bántalmazták..stb. és ezt nem tudja feldolgozni, itt a mai világban nincs tudomása arról, hogy hova forduljon segítségért, mert olyan környezetből jött, ahol nem volt divat a nyitottság, a felvilágosultság.

Engem is ért szörnyű tragédia. Viszont mivel volt tudomásom, hogy ilyenkor mit csináljak, így ennek segítségével önállóan fel tudtam dolgozni és túl tudtam lenni a dolgokon.

Sok embernek annyira kilátástalan az élete, hogy inkább meghal, de nem akar tovább szenvedni.

Nagyon sajnálom a mostani öregeket. Pl. keresztanyukám egy év múlva kapott csak időpontot csípőprotézisre. Ha nem akar várni fizessen 2 milliót, és hát ennyi pénze 70 fölött kinek van úgy őszintén?! De ugye ebből nemcsak egy kell, meg még ott van a két térde is. Végig dolgozták az életüket, és ezt kapják..😟😡 Ez csakis az állam hibája!!!

Addig oké, hogy szűrni kellene jobban, mire mennyi pénzt költenek, mert az nonszensz, hogy vonják a TB-t a fizetésünkből, és amikor orvoshoz kell menni valami náthánál súlyosabb, kivizsgálandó, szakorvost igénylő probléma miatt, akkor nem kapunk rendes ellátást, ha kapunk egyáltalán, esetleg nem küldenek mentőt, ha kellene (oda meg küldenek, ahova nem kellett volna)... stb. Persze, ez a probléma összetett. Nagy fejetlenség van, és nem úgy néz ki, hogy meg akarnák oldani, akik döntési helyzetben vannak. Így sokaknak marad a magánegészségügy, ha meg tudja fizetni, de már ott is vannak problémák.

Abban viszont nagyon nem értek egyet, hogy magukra kell hagyni a betegeket. A mentális beteggel nehéz, tudom, mert van a családban, de megvannak a megfelelő módszerek arra is, hogy őket hogyan vezessük rá a megfelelő útra. Az én családtagom most gyógyuló állapotban van, jól van, elfogadja a kezelést, és jelenleg majdnem teljesen tünetmentes (de ez nem jelenti azt, hogy el lehetne hagyni a gyógyszert), de voltak olyan mélypontok, hogy az öngyilkosságtól tartottunk vele kapcsolatban, és folyton készenlétben álltunk.

Az eutanáziát viszont támogatom, mert vannak olyan betegek, akiket esélytelen már meggyógyítani, élőhalottként vegetálnak egy lélegeztetőgépen mondjuk, nem kommunikálnak, de meg kell várni, míg az immunrendszere lassan végleg feladja. Hónapokig vártuk így egy nagybátyám halálát, ami borítékolható volt, és idegileg felőrölte a szűk családját, feleségét. Nyilván etikai kérdés, hogy hol húzzuk meg a határt, hogy ne legyenek visszaélések, nehéz téma, de ami most van, az sem jó.

Lehetne mondjuk alakítani azok kezelésének finanszírozásán is, akik önsorsrontó módon lettek betegek. Például a rákos láncdohányosok. Nem mondom, hogy ne gyógyítsuk őket, de más egy ilyen, mint hogyha valaki azért lesz rákos, mert passzívan kénytelen szívni a rákkeltő anyagokat, és egészségtudatosan él egyébként minden más tekintetben.

Én évekig pánik beteg voltam.

Ugye ez is mentális betegség kategória.

Marha jó lett volna ha még jobban belém rúgnak.

Ehelyett segítettek, és kigyógyultam. :)

Én biztosan nem hagynám magukra őket.

Az emberi lélek a legsebezhetőbb.

A komment-szekciók többsége egyenlő a pöcegödörrel. Az Indexnél pláne.

Egyébként meg több szempontból sincs igaza. Már csak azért sem, mert sokszor pusztán a véletlen műve (vagy... a környezetéé) az, hogy kit milyen nyavalya ér el. Akár testileg, akár szellemileg. Mondjuk ha egy alkoholista barom az apád, aki mellett rettegésben nőttél fel, az a te rátermetlenségedet bizonyítja? Dehogy. Vagy ha 12 évesen, a suliból hazafelé menet berántanak a bokorba, és megerőszakolnak, és emiatt lelki roncs leszel, akkor az a te életképtelenségedet mutatja? A frászt. A mentális betegségek nagy része (egyes feltételezések szerint a döntő többsége) mások miatt alakul ki. Ugyanaz az ember más körülmények között teljesen ép, és egészséges lenne. És fordítva: a most egészséges emberek jelentős része is lelki roncs lenne, ha olyan helyzetbe kerülne. Ez kb. olyan, mint ha azt mondanám, hogy mostantól ne kezeljük a csonttöréseket, mert hát hagyjuk csak szelektálódni az emebreket. Csakhogy ez 99%-ban nem fizikai adottság, hanem véletlen kérdése, hogy kit ér olyan baleset, aminek következtében eltörik a csontja.

Másrészt: miért dobánk el valakit, ha kis ráfordítással meg is menthetnénk? Ez egyrészt emberségileg is egyértelműen a jobb út, másrészt meg gazdaságilag is jobban profitálhatunk abból, ha valaki újra ép tagja tud lenni a társadalomnak.

Harmadrészt: ezzel csak azt érnénk el, hogy még több mentális sérült lenne, és a világ egy sokkal komorabb, és sok esetben veszélyesebb hely lenne. Nem csak magukkal az egyénekkel teszünk jót, ha gyúgyítjuk őket, hanem a környezetükkel, családjukkal is.

Az pedig tényként kijelenthető, hogy a magukat egészségesnek gondoló emberek egy elég jelentős része is mentálisan beteg, csak ugye ha nincs diagnózis, nincs hivatalosan betegség sem. Jópár olyan embert ismerek, sajnos a közvetlen környezetemben is, akik tankönyvi példái bizonyos mentális betegségeknek, de szentül meg vannak győződve arról, hogy ők bizony makk egészségesek. Sőt, nem ritka, hogy pont ők becsmérlik azokat, akik mernek szakértő segítséget kérni. Azon sem lepődnék meg, ha az idézett kommentelő is szenvedne valamilyen személyiségzavarban.