Hölgyek mire jó ez ?

A sztori lényege, hogy van egy ismerősöm akinek párja van. Nekem nincs. Én szerettem volna tőle többet, körülbelül 1.5 évig ment ez a huza-vona. Néha azt éreztette, hogy lehetne köztünk több is, néha pedig teljesen ellenkező volt. Mikor dönteni kellett volna mindig valami indokkal nem.

Én közben nagyon megszerettem őt, emberileg is. Egy nagyon jó embernek tartom, felnézek rá, mint ember is.

A hiba ott történt, hogy az eleje óta mikor önmagam adtam, akkor mindig azt éreztem, hogy eltaszitom magamtól mert nem vagyunk egyformák. Ezért elkezdtem hazudozni. Először kisebb majd egyre nagyobb dolgokban. Sokszor voltak egy éjszakás kalandjaim amiről nem számoltam be, mivel tudtam, hogy akkor az lesz, hogy ,, miért is mondtad tegnap hogy én jelentem a világot miközben..."

Viszont tőle nem erre vágytam, ha ő igent mond én nekem nincsenek ezek. Szóval ezek és hasonló dolgok kiderültek.

Ezt követően közölte, hogy ne keressem mert hazudtam, pedig ő mindent elmondott nekem és bízott bennem. Én teljesen össze törtem.

Bocsánatot kértem tőle, hogy hülye voltam. Elmondta, hogy bízni már nem tud bennem és nincs semmi keresni valónk egymás életében mert barátként sem tud rám nézni másképp pedig végképp nem.

Ezután csak a mindennapokban találkoztunk az életvitelünk miatt. Én próbáltam nyitni, mosolyogtam rá amit viszonzott is. Kb 3 hétig ment ez a felfelé ivelés, aztán hirtelen megint minden zéró. Okként azt hozta fel, hogy továbbra is azt érzi hazudozom ( pedig nem ).

Ezután volt megint 2 nap szuper jó időszak. Hétfőn mondta nekem, hogy nem tud rám haragudni és ártani se tudna nekem meg Olyanokat, hogy legszivesebben lefekudne velem, mert vonzódik hozzám de ugye párja van . Őszintének tűnt. Zavarba volt, ha ránéztem mindig elmosolyodott és láttam rajta, hogy idegesíti, hogy nem tud rám haragudni.

Ezután másnap nem találkoztunk és tegnap mint ha ősellenségek lettünk volna. Kérdeztem mi a baja hiszen nem így váltunk el. Erre az volt a válasza, hogy nincs semmi csak hagyjam békén.

Én erről az egészről senkinek nem meséltem azonban van egy közös barátunk aki sejti. O tőle kérdeztem, hogy mondott e valamit, mire kiderult, hogy megkérte a barátomat, hogy hasson rám, hogy ne keressem a társaságát, ne beszéljek vele és ne is zavarjam.

Ezek egyértelműek lennének de közben a tettei, hogy ő is keresett, hogy ő is nyitott és a mosolya plusz minden nem ezt vetíti elő logikusan.

Miert csinálja ezt szerintetek ?

Olyan mintha megint haragudna rám, pedig semmit nem csináltam.

Mindketten 34 évesek vagyunk.