Miért aggasztják rá mindenkire azt a jelzőt, hogy nárcisztikus?

"-saját maga szépségében, erényeiben tetszelgő

-önimádó, túlzott önszeretető

-(orvosi) a saját testét egyszerre ingerként és kielégülésre is használó

-beképzelt, önhitt, hiú, önző"

Ezt jelenti a nárcisztikus jelző. Szerintem sokan nem is tudják, hogy mit jelent, csak rámondják, mert olyan menő ilyen szavakkal dobálózni.

"Szerintem az átlag ember szimplán lusta vagy fél beismerni, hogy szimplán egy idióta sok dologban és nem tetszik neki, hogy megmondja a másik neki hogyan kéne, legyen az építő jellegű kritika"

Ha kérdezi. Illetve az, hogy te azt gondolod, idióta, az a te dolgod. Nem az övé.

Nagyon sokszor itt bukik el a dolog. Véleményt csakis akkor mondunk, ha kérdezi a másik, vagy ha ránk veszélyes, kártékony az adott dolog, amit csinálni akár.

Ajánlom a "miért ugatunk bele a másik életébe" youtube videót.

Azért jó lenne példával illusztrálni sokszor, mert nem mindegy, valaki 100-al hajt esős, csúcsós faleveles úton úgy, hogy nincs bekapcsolva az öve, ilyenkor ja, idióta, vagy nem mindegy, hogy mondjuk előbb sütit eszik, utána a húsos főételt, ami SZERINTED idiótaság, mert máshogy tanultad, de valójában semmilyen hatással nincs rád. Lehet idióta példák, de érzed a különbséget.

A nárcizmusról annyit, hogy valóban divat lett saját magunkat felmenteni azzal, hogy a másik nárci.

De valójában mindenkiben vannak nárcisztikus személyiségJEGYEK, ami nem keverendő a valódi nárcisztikus személyiségzavarral.

Ennek az érmének szerintem két oldala van.

Az érme egyik oldala, hogy a nárcisztikus emberek gyakran vádolják meg a másik embert a nárcizmussal, ha az valamiféle kritikát közöl velük. Mert pont ez lenne a nárcisztikus viselkedés egyik alappillére, hogy zéró az önkritika (mindig a másik fél a hibás, a bűnös - mérlegelés, gondolkodás nélkül). Hogy valaki nem nárcisztikus, azt onnan (is) lehet tudni, hogy egy értelmesen és normális hangnemben megfogalmazott kritikán elgondolkodik, és nem támad vissza automatikusan, nem tüzel csípőből. Aki azonnal lenárcisztikusozza a másikat, az valószínűleg nem akar a saját hibáival és bűneivel szembenézni.

Az érme másik oldala viszont az, hogy tényleg nagyon sok ember viselkedése mutat súlyosan nárcisztikus tüneteket. Állítólag az elmúlt 50 évben tízsszeresére emelkedett a nárcisztikusok aránya a társadalmunkban. De még a szerényebb, optimistább becslések szerint is háromszor-négyszer több a nárcisztikus manapság, mint korábban.

És az érmének ez a két oldala összeér. Csak nézd meg, hogy hányan vádolnak meg másokat nárcizmussal, és közben hányan vizsgálják meg magukat a nárcizmus szempontjából. De lényegében te is ugyanezt írtad le, csak más szavakkal. Szóval totál egyetértek veled - sajnos.

Szóval nagyon furák ezek a nárcisztikusok. Mert a másik emberben a legapróbb hibát is azonnal észreveszik. De magukban a legnagyobbat sem!

Meg az is fontos, amit a 3-as ír: hogy külön kell választani egy nárcisztikus reakciót a nárcisztikus személyiségzavartól. Mert legalább 1 nárcisztikus vonása szinte minden embernek van. Amennyire én tudom, nárcisztikus személyiségzavarról onnantól beszélhetünk, hogy egy emberen legalább 4 nárcisztikus tünet megfigyelhető egyértelműen és tartósan (8 lehetséges tünet van összesen). A pszichológiában megvan ennek a diagnosztikai módszere (bár csak nagyon magasan képzett pszichológusok diagnosztizálhatnak valakit nárcisztikus személyiségzavarral).

Vicces, hogy ennek hogy örülnek a nárcik :DDD Ezzel tudnak takarózni.

Kb mikor pl azt mondja egy kisgyerek hogy főzni a játék konyhában kell, és erre elkezdené szidni valaki a főzést hogy nem is létezik, mert a gyerek is csak műanyag cuccokat tesz a kis műanyag lábosába. Miközben létezik főzés, és nárcisztikus személyiségzavar is létezik, attól még hogy sokan rosszul használják. De azért sokat elmond az emberről, aki ennek annyira örül hogy van aki rosszul használja, és rögtön tagadja az egészet.