Hogyan lehetnék kevésbé uralkodó jellegű? Más is volt esetleg így?

Egy rendkívül erőskezű anyám volt, aki gyakran manipulált /irányított, ezért én nagyon sokáig egy behódoló, betegesen konfliktuskerülő, könnyen befolyásolható gyerek/fiatal felnőtt voltam, és nagyon sok munkába telt, mire ezeket a jegyeket sikerült leküzdenem. Azonban ahogy idősebb lettem, egyre inkább anyámat véltem felfedezni magamban. Észrevettem, hogy állandóan bennem van a kényszer, hogy ránézzek pl. a párom messengerére, aki ezt hagyja és nem jelzi, hogy gondja lenne vele, egyszerűen nem érdekli, ráadásul tudom, hogy sosem csalna meg. Nem hibát akarok keresni, nem megcsalást, hanem egyszerűen csak iszonyatos módon kíváncsi vagyok, tudni szeretném, kivel miről beszél, azonban ennek nincs különösebb oka, csak egyszerűen az, hogy tudomásom legyen a legapróbb dologról is (és én is elmesélek minden apró szart az életemből, vagy amire épp gondolok, bár lehetséges, a másikat ez éppenséggel untatja amit meg is értek és ha észreveszem, abba is hagyom).

A gyereknevelés is rendszeresen szóba jön, pontosabban a félelmem a tini korszaktól. Érzem, hogy legszívesebben ha rajtam múlna állandóan ellenőrizném a gyerekem telefonját (vagy legalábbis rendszeresen), viszont nagyon mélyen megvetem ezt a magatartást. Mindenről tudni akarok, minden aprósággal tisztában akarok lenni, és teljesen jó szándékból, rettenetesen féltem, és szeretném, ha elkerülné azokat a hibákat, amik nekem nagyon nem hiányoztak az életembe, azonban ez a viselkedés anyámra emlékeztet. Rettegek tőle, hogy esetleg a gyerekem azt élje át, amit nekem kellett, ráadásul miattam. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha pont az uralkodó viselkedésem miatt távolodna el tőlem. Tudom, néha a gyereket engedni kell a falnak menni, és ha elesett, csak támogatólag ott lenni, de annyira egyszerűbb lenne csak figyelmeztetni őt.

Néha ez a kín irtózatosan erős, hiszen tudom, hogy mit kell tenni, rengeteget olvastam a témában, gyakran beszélgetünk erről a párommal, azonban van, amikor már győz felettem ez a kényszer.

Arra is gondoltam, hogy szakembert kellene felkeresni, aki tudna ebben útmutatást adni, azonban jelenleg nem állunk úgy anyagilag (ki tudnám fizetni, viszont az a pénz annyi más dologra jobban jönne, azzal is többet érnék el, ha a gyerekünkkel elmennénk moziba meg ebédelni közös programként, minthogy kidobjak annyi pénzt egy beszélgetésre, bár lehetséges, hogy teljesen rosszul látom.

Köszönöm, ha elolvastad és válaszoltál!