Miért gondolják a fiúk/ férfiak hogy ez így rendben van?

A jelenség a következő: a fiú/ férfi párkapcsolatban van (nem házasság!), viszont a barátnője nincsen jelen. Lehet, hogy problémák vannak a kapcsolatában, de az is lehet hogy momentán magányosnak érzi magát.

Éppen akad a környéken egy kedves lány/ nő, aki szívesen meghallgatja a problémáit. Elkezdenek beszélgetni, egyre többet… A férfi félreérthető jeleket küld (túlzott kedvesség/ érdeklődés) nem egyértelműek a szándékai.

Nőként mondom, hogy ilyenkor akarva-akaratlanul elkezdjük meg kedvelni a férfit, ha már egy ideje nem volt ilyen kedvességben részünk. Elkezdünk összezavarodni, hiszen a férfinek mégis ott van a barátnője. Hogyan tovább? Szerencsére ez már nem a mi gondunk, mert amint helyreáll a férfi életében a rend, már nincs is ránk szüksége. Magyarul: mintha mi sem történt volna, semmibe vesz.

A kérdésem a következő: azok a fiúk/ férfiak akik ezt csinálják, nem érzik azt hogy ez a viselkedés gáz?!

Igazából mind a barátnőre, mind a másik nőre nézve, akinek a létezéséről egyszer csak megfeledkezik…