Miért gondolják mások látszatra hogy rendben vagyok?

Magas vagyok, meg mindenki normálisnak tart, ha csak nem visszahúzódónak, sokszor halk szavúnak, de nem ilyen vagyok. Ha egyedül vagyok paranoiás leszek, nem érzem magam se értékesnek, se különlegesnek, se férfiasnak, még abban is kételkedem hogy anyukám tényleg szeret, meg mondok valamit magamról, ami bánt és csak legyint. Vagy azt mondtam neki hogy kicsit depressziós vagyok ő meg "Te? Nem látom rajtad?" Mindenki szerint sorban állhatnának értem a csajok, de én örülök, ha hozzám szólnak. Van olyan világbeli esemény/téma, ami keményen megvisel, vagy meg van a saját véleményem róla, de nem akarom mondani, mert a többség nem foglalkozik vele, aztán mondjuk én is elfelejtem.

Úgy érzem senki nem vesz emberszámba. Folyton nem szólalok meg és azt hiszik ilyen vagyok. Van azért akivel beszélgetek, de nem túl sokat. Lehet, hogy keménynek próbálom magam mutatni, de kicsit meg kellene nyílnom? Lehet, hogy könnyebben álljak hozzá? Nem tudok másokat figyelmen kívül hagyni, megpróbálhatom, de nehezen megy. Szinte mindenkit egyenlőként kezelik.