Rájöttem, hogy idegesítő vagyok, valaki más is ilyen még itt?
És kioktató is, amitől nagyképűnek tűnök. Én belülről azt hiszem, nem vagyok nagyképű. De lehet, hogy nincs igazam. Nehezen viselem az ostobaságot az az igazság, és ennek hangot is adok, ez talán hiba.
Van itt még más is, aki idegesítő? Ez miben nyilvánul meg? Hogy jöttetek rá? Érdemes tenni ellene?
válasza:Én is így vagyok ezzel, de hidd el aki megért az nem gondol rólad rosszat! Persze ha valóban igazd van!
Aki meg nem, hát arra azt tudom írni, hogy ha valakinek problémája van veled, az nem a te problémád!
válasza: válasza:A következő a helyzet. Sokminden érdekelt életem folyamán, ezért az átlagnál többet tudok. Persze ez néha felületes tudás, csak mások nem veszik észre, mert még így is többet tudok, mint ők. Szeretem ezeket a dolgokat megosztani az emberekkel, érdekességeket mesélni nekik meg ilyenek. Aktuális kedvenc témáimról rengeteget tudok beszélni, és annyira nem veszem észre, ha mást nem érdekel. Plusz általában meg vagyok győződve az igazamról, és nem titkolom, hogy mit gondolok. Sokat beszélek, nagy hévvel. Vagy semmit. Ez a két véglet van. Szóval vagy idegesítő vagyok és fárasztó, vagy unalmas. Mondjuk ez, hogy hiszek az igazamban, annyiban jó, hogy be vagyok oltva gaslighting ellen, ennek örülök. Sok vagyok az embereknek, vagyis sok embernek, inkább így mondanám. Szerintük kötözködöm, valójában csak kérdezek. Régebben valamiért görcsösen igyekeztem empatikusnak lenni, de rájöttem, hogy csak a saját gondolatvilágomat képzelem a másik ember reakciói mögé, emiatt nem egyszer benéztem ezt az empátia dolgot, ami miatt komoly lelkifurdalásom volt, mert rosszat okoztam ezzel a szeretteimnek. Úgyhogy most már inkább kérdezek. Általában idegesítőnek tartanak, vagy azt mondják, kicsit fura, de aranyos.
1-es: köszönöm, de sajnos az vagyok. Nekem mások idegesítőek, főleg a buta emberek. De ez nem zárja ki az én idegesítőségemet.
2: ez így van, teljesen azonosulni tudok vele. Engem nem tartanak ostobának, én tartok sokakat annak sajnos, és ezt megérzik.
3: ezt kellene megtanulni mindenkinek. Hogy mi az ő problémájuk és mi nem.
4: tudod próbálom kívülről nézni magam. Ebből az szempontból nem mindig tetszik, amit látok.
5: köszi, hogy használtad a nyomorúságos szót. Ritkán hallom mástól. Egyébként én is hasonló voltam. Ahogy írta 4-es, a korral változik az ember. Én most boldogabb vagyok, mint régen.
Ja és most még elmondható, hogy több az önbizalmam, mint régen.
válasza:#5 vagyok.
Egy időben én is bele akartam látni a saját érzéseimet emberekbe, aztán rájöttem. Olyan rohadt önző világot élünk, hogy nagyon sok ember le se tojja, hogy ki kit gondol. Akkor én miért ne tehetném? Meg én is nagyon túltoltam ezt. Folyton aggódtam, kit bántok meg, a semmiségeket felnagyítottam, a fontos dolgokat meg nem láttam meg. Így van, változunk és ez így jó.
Sokan azt mondják jobb fiatalnak lenni. Én szeretek kis "zsémbes" 34 éves lenni. :D
válasza:Nem mindegy hogyan tálalod a tudásodat és a fene nagy igazságérzetedet!
Ha másokat lenézel, lekezelsz, megsértesz ezzel, akkor átjön a stílus és ezt megérzik. Vissza fognak támadni mert "jogosan" érzik majd sértve magukat.
válasza:Nekem így egy teljesen szociopata személyiségnek tűnsz. Az empátiát csak megjátszottad, de valójában nem értetted az embereket, nem voltál empatikus, csak magadból indultál ki és kifelé megfelelni akartál. Az empátiát nem lehet megjátszani. Valójában nem érdekel téged az emberek lelkivilága és le is nézed őket. Csak arra kellenek neked, hogy meghallgassák öngerjesztett filozófiai eszmefuttatásaidat, eszközként használod őket nárcisztikus igényeid kielégítésére. Én így látom, ebből a szövegből nekem ez jön le.
Nyilván tévedhetek, hisz nem ismerlek, de a leírtak pl teljesen igazak egy munkatársamra. Az első 1-2 évben egy szimpatikus fiatalember volt, kedves, barátságos és ő is okosabb a környezeténél, sokat beszélt mi kiváncsian hallgattuk. Azután ahogy megismertük, jött a mindenki ostoba mindenkit lenéző magatartása, amikor már a beszélgetései dühkitörésekbe torkollottak. Régen barátkoztam vele, nekem elmondta, hogy eleinte próbálta megjátszani az empatikust, de valójában nem érti az embereket. A vitáink eleinte jók voltak, azután kezdett fárasztó lenni, mert mindig félreértelmezte, amit mondtam és dühöngött. Sokszor belevágott a szavamba mert ő akarta elmondani amit gondolni vélt és akkor is lenyomta az ember torkán a véleményét vagy az okoskodó okfejtéseit, ha jeleztem, hogy ez engem nem érdekel, mert már fárasztott stb.
Régen jóbarátok voltunk, most már kerülöm.
Alapvető tézisem, hogy egy ember jellemét az mutatja meg, hogyan bánik a tőle gyengébbekkel.
Én mindenkinek ugyanúgy megadom a tiszteletet, nem éreztetem a másikkal, hogy ő kisebb a szememben mert nincs olyan okos. Nem is filózok ezen, a 8 osztályos takarítónővel ugyanúgy beszélgetek mint a vezérigazgatóval.
De az egoista embereket kerülöm.
válasza:"Nem mindegy hogyan tálalod a tudásodat és a fene nagy igazságérzetedet!"
Ez így igaz. És nem mindegy, mi a célod vele:
-Tudásmegosztás, az embereket akarod segíteni és fejleszteni általa?
-Önigazolást szeretnél szerezni arról, hogy milyen nagyszerű és felsőbbrendű vagy?
Csernus doktor bölcsen mondja, hogy először meg kell kérdezni a másikat, hogy kíváncsi-e a véleményemre, ha kíváncsi akkor elmondom, ha nem kíváncsi akkor magamban tartom.
Te magadban tudod tartani a mondandódat, ha mások nem kíváncsiak rá?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!