Csak én érzem ezt lekezelőnek?

Szia kérdező.

Én az ilyen embereket leszarom, sőt, le is nézem, akikről te kérdezel.

Ők számomra senkik.

Ez inkább egy önbecsapás. Mégis mitől lesz attól jobb bárkinek is, hogy valakinek még rosszabb?

Inkább tenni kéne azért, hogy másoknak és magunknak is jó legyen.

Nem éreztetik, ezt csak te érzed.

Viszont nem jó dolog, ha egymáshoz hasonlítgatják magukat az emberek. Az sem jó, ha valaki irigykedik a tőle sikeresebbre, de az sem jó ha valaki akkor elégedett az életével, ha azt látja, másnak rosszabb mint neki. Itt két opció van, vagy kárörvendő valaki, vagy másnak a szegénysége hívja fel rá a figyelmét, hogy legyen hálás azért amilye van.

Minden esetben az az egészséges, ha minden ember önmagára fókuszál és azon igyekszik, hogy önmagához képest haladjon előre.

Nem tartom ördögtől valónak, sokkal inkáb prózaian emberinek. Az ember alapvetően olyan, hogy a jót megszokja, egy idő után természetesnek veszi, és az örök elégedetlenség miatt már kevestelli is.

Na ilyenkor van az, hogy egy-egy szembesülés kijózanítja és rájön, hogy nem is olyan szar az élete, ahogy eddig gondolta.

Inkább fejben kell odáig eljutni, hogy ne legyen szükség fejbekólintásokra és szembesülésekre, hogy értékelni tudjuk, amink van.

De az vesse rám az első követ, aki nem esett még bele ebbe a szituba.

Én elégedett vagyok az életemmel. Teszek is érte, saját szememben sikeres vagyok. De hálás vagyok azért, amiért nekem megadattak bizonyos lehetőségek, amik a világ többségének nem, ezzel lehetővé téve azt, hogy ott vagyok, ahol (pl nem kellett gimi alatt dolgoznom, vagy egyáltalán: járhattam nyugodtan iskolába)

Szerintem inkább van azzal gond, ha valaki egyenlő esélyként tekint nem egyenlő esélyre és így lenézi a másikat.

Plusz szerintem az se baj, ha aki rosszabb helyzetben van látja, hogy ez rossz, van jobb és ezért tesz is majd érte.