Szerintetek okozhat örömöt az élvezetek és a siker hajszolása?

A kulcsmondat: "Ha mondjuk csak magának árt vele."

Szerintem ez az a kérdés, amit kicsit tágabban kellene nézni, mint tesszük. Pl kinek árt a doppingoló sportoló, ha csak a saját testét teszi tönkre? Pl a szabályosan játszó ellenfeleinek, az őt példaképül fogadó gyerekeknek, meg úgy általában magának a sportnak.

Ha egy ember munkamániás, karrierista, és ebben éli ki magát, lelke rajta, ő dolga. Ha neki ez tetszik, tegye. Ha emiatt szenved a környezete, akkor már nem oké. De ez még mindig lehet tágabban az ő bajuk.

Az igazi baj akkor kezdődik, amikor az irreális sikereik miatt ezekből lesznek a példaképek. Az még rendben van, amikor egy Steve Jobs, vagy egy Elon Musk olyanok az embernek, mint egy olimpikon, de amikor már az a norma, hogy dolgozzunk heti 100 órát, mint Elon, az szerintem nem oké.

Márpedig manapság ez a menő. Mintha azt mondanánk, hogy drogozzunk annyit, mint Ozzy, vagy focizzunk annyit, mint Messi.

"De valamitől mindenképpen függ a legtöbb ember, nem? "

Persze, ha nem eszik, éhen hal. Ha nem vesz levegőt, megfullad. Ha nem iszik vizet, szomjan hal.

"Megoldás lehet esetleg a káros függőséget egy enyhe, kevésbé károssal kiváltani?"

Minek kell, hogy egyáltalán, hogy valamitől függjön az ember? Miért nem arra törekszik, hogy káros szenvedélymentes, függőségmentes életet éljen?

"Meg lehet szabadulni teljesen a függőségek igája alól?"

Igen, meglehet.

A legtöbb ember miért függő? Mert a stresszkezelése a béka segge alatt van, ezekkel kompenzál és a traumáival nem képes elmenni szakemberhez.

"De valamitől mindenképpen függ a legtöbb ember, nem?"

Szerintem van egy pici félreértés: az, hogy valamit imádsz csinálni, az nem függőség. A káros függőség az, amikor ezt a valamit nem tudod félretenni akkor sem, amikor valami fontosabbra kellene fókuszálnod.

Az alkoholbetegség jelzője nem az, hogy mennyit iszol, hanem hogy mekkora problémát okoz neked nem inni. Ha minden szombaton részegre iszod magad, de simán megvagy nélküe, akkor az ivás neked egy káros szokás. Ha az esti két cent pálinkád nélkül nem tudsz elaludni, az már függőség.

Semmi gond azzal, ha a munkahelyeden valósítod meg önmagad, és teljesítményorientált vagy. Ha viszont nem tudod ezt félretenni egy olyan helyzetben, amikor szükséges - pl nem tudsz a beteg feleségedre fókuszálni - akkor az már bőven függőség.

Próbáljuk már nem összemosva használni a fogalmakat! A tényleges addikció gond, teher minden érintettnek, pont. A valódi függő már rég nem az örömöt keresi, neki csak az adag kell. Valami örömöt okozhat, de a vége sose öröm. Teljesen mindegy, hogy valaki mire kattan rá ennyire, a kényszeresség marad kényszeresség, nemigen lesz helye harmóniának. Ennyit kellett felfogni.

Ha csak "mániád" valami, tehát mondjuk életforma, kitölti a napot, de nem kötsz semmi olyan kompromisszumot ezzel, ami neked és a szeretteidnek ne lenne jó, vagy legalábbis megfelelő, akkor lazaság van, a helyeden vagy, és ez teljesen oké. Ha feszkó esetén gond nélkül visszább veszel, ura vagy a helyzetnek, értelme nincs visszaesésről beszélni, akkor még csak képletesen se áll meg a függőség szó használata. Egyéb mókás kérdés esetleg?