Beleszerettem az egyetemi oktatómba?

Bunkó kérdésnek hangzik, de amúgy van életed?

Minél több emberrel beszélsz, minél többet mozdulsz ki, minél jobban élvezed az életet, annál kevésbé lesz súlya az ilyen fantáziáknak a fejedben.

Ha egy szürke kis egér vagy, akkor leélheted úgy az egész hátralevő életedet hogy sosem teszed túl magad azon hogy huu milyen menő volt az oktatód.

Ha viszont megismersz ezer embert és részt veszel ezer programban, és kohozod a maximumoz az időből, akkor egyrészt nem ragadsz meg a múltban, másrészt meg te magad is érdekes és karizmatikus leszel.

Az szívás!

Próbálj meg továbblépni.

Két év után nem belé vagy szerelmes, hanem magába a szerelem érzésébe. Ennyi idő után már egy hosszú kapcsolat utáni szakításon is rég túllennél.

Jobb lenne, ha ismerkednél másokkal, kicsit barátkoznál, aztán majd alakul. De az lenne a legjobb, ha keresnél valakit, akivel tényleg meg is tudod élni a szerelmet.

De, és itt jön a DE. Akkor, ha úgy tudsz ismerkedni, hogy az illető tiszta lappal indul nálad, és nem úgy, hogy egyfolytában összehasonlítgatod a plátói szerelmeddel. Ebben az esetben ugyanis egy valójában nem létező, idealizált férfival kéne versengeniük hús-vér embereknek. Senki sem tökéletes. Lehet, hogy mondjuk nem olyan jó előadó, mint az oktató, de másban meg sokkal jobb. Csak te ezt ugye nem tudod meg, ha az első összehasonlításnál alulmarad.

Úgy ismerkedj, hogy arra koncentrálsz, akivel épp alakul valami. Az ő vonzó, pozitív tulajdonságait próbáld felfedezni. (Meg idővel persze a negatívakat is, hogy ezekkel együtt tudsz-e élni, vagy kizáró ok.)

Sok sikert a továbblépéshez!

Hát ez nem fog semmi jóra vezetni, próbáld meg elterelni a figyelmed mással, és nem foglalkozni vele.

Csak rosszul sülhet el, hidd el!

Tapasztalat.