Egy alkoholista mit érez, amikor már innia "kell"?

Pont hogy minél alkeszebb valaki, a máj krónikus elváltozásai miatt egyre kevesebb alkohol is elég ugyanazt az állapotot elérni.

A többit meg fent már leírták

Én aktívan piálós időszakomban unalmat éreztem.

Fizikailag soha nem kívántam az alkoholt, hanem pl. szabadnapomon takarítottam otthon, és azt éreztem, hogy ez mennyire rohadtul unalmas, és mennyire nincs hozzá kedvem, bezzeg, ha kortyolgathatnék mellé valamit - szóval ilyenkor általában töltöttem egyet, aztán még egyet. Bármeddig bírtam alkohol nélkül, direkt csináltam ilyen kihívásokat, hogy megmagyarázzam magamnak, hogy áh, nincs is nekem problémám ezzel, viszont egyszerűen unalmas, színtelen-szagtalan volt józanul minden, kivéve a munkámat, azt pont nagyon szerettem, de aztán hazaérve fac kivolt, konkrétan az egyetlen jó érzést az adta, ha szalonspicces voltam, se a kaja, se a szex, igazából semmi nem okozott örömet, és nem is érdekelt.

Én nem jártam AA-ra meg ilyen szarokra, hanem egyszer elegem lett, és elköltöztem a francba teljesen más adottságok, körülmények közé. Amint az volt, hogy vannak programok, jól érzem magam a szabadidőmben is (sőt, a munkám még mindig szeretem, de már úgy gondolom, hogy bár több szabadidőm lenne), hirtelen nem lett fontos, hogy igyak. Nem vagyok józan, simán legurul két-három sör szülinapokon, csapatépítőkön, random kimozdulós estéken, meg van, hogy bontok otthon egy üveg bort mert spagettihez jól esik, meg főzés mellé, de nincs meg a konstans igény arra, hogy beüssön az alkohol.

Sok mindent érezhet, ugyanis a pszichés függőség nagyon alattomos, és mindenkit ott támad, ahol gyenge, másrészt meg a függőség súlyosságától is függ. A legtöbb alkoholistánál megjelenő alapeset a sóvárgás, amikor szorong, beszűkül a tudata, és tudja, hogy az italtól megnyugodna és ellazulna, ami igaz is: rendszeres fogyasztóknál az alkohol általában üzembiztosan hozza az ellazulást, illetve pár pohár után többnyire az eufóriát is. (Akiknek nem, azokra jellemző, hogy minden alkalommal kiütik magukat, hogy akkor legalább ne tudjanak magukról.)

Ebben a részében az a szomorú, hogy alapesetben a legtöbb alkoholista nem is szorongana ennyire ivás nélkül, de ha már ott lebeg az ivás lehetősége, akkor ha nem enged a kísértésnek, egyre jobban ráfeszül, és végül akár úgy érzi, hogy megzavarodik, ha nem ihat valamit. (Pl. ha tudná, hogy 200 km-es körzetben nem létezik alkohol, akkor nem, vagy ritkábban kerülne ilyen állapotba.) Súlyosabb esetben fizikailag is rágörcsöl (pl. hasfájás, akármi) ami elhiteti vele, hogy baja lesz, ha nem nyugtatja meg az idegeit (és itt nem a fizikai megvonásos tünetekről van szó).

(Persze léteznek a fizikai függők is, akiknek szó szerint túlpörög az idegrendszere, ha leesik a véralkoholszintjük, de a közkeletű tévhittel ellentétben ez az alkoholisták közt is kisebbség. Ők azok, akiknek reggeltől estig tartani kell, aztán éjszaka is csak úgy tudnak aludni, ha este úgy bekarmolak, hogy reggelig ne menjen ki.)

Viszont sokszor nem emiatt "kell" innia, mert ha ezt leküzdi, akkor kényszergondolatai támadnak, és addig kattog a kis agya, amíg komolyan elhiszi, hogy most igenis jó ötlet volna meginni "valamit". Ha boltban jár, akkor vásárolni lesz "baromi jó ötlet", nem azért, hogy igyon, csak hogy "legyen otthon", "majd valamikor elfogy", persze ha már megvan, akkor véletlenül pont aznap. Egyes alkoholisták nem is igazán szoktak sóvárgást érezni, mert megelőzi ez a mániás fogyasztás.

Ez az utóbbi, amiből nem lehet nyers akarattal kitörni, hanem igencsak okosan kell trükközni, hogy az ilyen szinte pszichotikus elmeállapotnak elejét vegye, tabusítsa az ivást.

tegnapelőtt 11:56

A májkárosodás egy hosszú távú következmény, sokáig és sokat kell inni hozzá. Akármilyen súlyos alkoholfüggőség is kialakulhat bőven azelőtt, hogy a valaki májkárosodás miatt ne bírná az italt, szóval a kettő nincs párhuzamban.