Általában hány évesen találja meg az ember a "helyét" vagy hány évesen mondja azt, hogy feladja?

És ki beszélt arról, hogy "egyik napról a másikra"? Kérlek, írd le, még mit akarsz belemagyarázni a válaszomba, hogy tudjak rá reagálni.

De gond az, ahogy látom, szerinted a "helyem" = "munkám".

#4: senki nem sértődött meg. Projektálsz.

Én azt írtam, hogy az ember változik. Erre Te írtad, hogy az ember nem váltotik NAGYON. Mintha a kis változás nem számítana.

És egy milliárdos esetén sokkal meghatározóbb a munkája, mint másnál. Számomra egy rakás dolog (család, hobbi, politikai nézet stb.) fontos részem, holott ennek semmi köze a munkámhoz.

A hétköznapok egyharmada azt mondja, hogy van még kétharmad, és két teljes nap munka nélkül. Igen, jelentős, de nem minden.

Megint csak az van, hogy szélsőségekkel érvelsz.

De tegyük hozzá, rengeteg ember vált karriert pusztán azért, mert idővel más érdekli. Vagy esetemben azért, mert betegség miatt nem tudja a korábbit folytatni.

Pedig pont jellemző,hogy nyugdíjasok új szakmát tanulnak és abban helyezkednek el. Ismerek ilyen biztonsági őrt és olyat is aki egy élet irodázás után művészeti pályán folytatta.

Én 35 évesen kezdtem akrobatikus sportba.

20 évesen egy asztalos vállalkozást csináltam, azthittem az lesz az életem.

30 évesen elkezdtem kamionozni, mert kellett a menés, azthittem, az lesz az életem.

Most 40 vagyok, és erősen gondolkozom, a folyami hajózáson , szóval lehet az lesz az életem.