Kövérnek és boldognak, vagy sportosnak és boldogtalannak lenni?

Sportosan, szexin nehéz boldogtalannak lenni. Egyrészt van egy hobbid, amit szeretsz (nekünk ez nem szenvedés, élvezzük) és sikerélményeket ad, jót tesz az egészségednek, állóképességnek stb. Másrészt sokkal jobban bejössz a másik nemnek, mint kövéren. Válogathatsz, sok figyelmet, bókokat kapsz. Dekoratív emberként munka és emberi kapcsolatok terén is előnyben vagy.

És nem kell feladni a finomságokat. Mindent lehet enni, csak mértékkel, pl. nem verek be egy tálca sütit vagy két tábla csokit, ha nem akarok dagadt meg cukorbeteg lenni, de kisebb mennyiségben eszek minden nap, mégis 49 kg vagyok és formás.

Én sportolok és edzek saját magam miatt, de már tényleg csak saját magam miatt. Nem szeretnék pocakot, nem szeretnék löttyedt izomtalan testet.

De már csak magam miatt!

Ugyanis hiába sportolok, edzek, hiába vagyok 188 cm magas, mert sokan a magasságra panaszkodnak, 36 éve ettől párkapcsolat terén semmi nem változott. Arcra fejre sajnos nem nézek ki jól. És ez a lényeg! Ezaz elsődleges. Meg , hogy ne legyél pocakos. Nem kell kigyúrtnak lenned csak ne legyél csontváz és ne legyél pocakos. És elég akár a 178 cm magasság is.

Azt hiszem 50 éves koromtól fogok sz@rni rá nagy ívben, hogy pocakos leszek e vagy sem.

"Mindez a külsőségek miatt,meg hogy jó esetben kb 5 évvel tovább éljenek"

Ez nem egészen ilyen fekete-fehér.Ha egy nem sportoló,kövér embernek magas vérnyomása,alvási zavarai,cukorbetegsége,hormonális problémája,ortopédiai betegségei alakulnak ki(ezekre kövéren nagyobb az esély)de egyébként rendezett élete van,tehát dolgozik,van család,lakás,akármi,akkor miért kifizetődő megvárni míg kirúgják a munkahelyéről,esetleg leszázalékolják,majd később betegen,szenvedve

meghalni?