Egészséges lelkű ember nem viseli rosszul az elutasítást, nem is retteg tőle, ismertek ilyet?

Szerintem meg az az egészséges, ha nem pattog le rólunk az elutasítás. Természetes, hogy emberekként társas lények vagyunk. Tartozni akarunk emberekhez, csoportokhoz, az ösztön bennünk van a biztonság igénye miatt. Emiatt nehezen viseljük, ha kirekesztenek, ha "nem kellünk". Bizonytalanná tesz minket, megkérdőjelezzük magunkat, a világot, a közösséget, és visszapattan az önbizalmunkra.

Ez nem egészség kérdése.

Talán én azt gondolom , hogy az a normális ha megvisel ahogy az első is írta . Társas lények vagyunk, ha ilyenkor szomorú leszel és visszahúzódsz alkalmad nyílik kicsit magadba nézni hogy mi lehet a gond. Viszont talán az egészséges gondolkodás abban rejlik, hogy amint megvolt ez belső feszültség a MEGOLDÁST keresed és nem fekszel még az ágyadban hetekig úgy hogy semmihez sincs kedved . Okkal történnek a rossz érzések, arra reagálni kell. Ha valaki beszól az utcán hogy de ronda a kék hajad azt úgy reagálod le, hogy ennek a beszólásnak semmi értelme és megy tovább az élet, ha a parkapcsolatod megy tönkre azt talán úgy célszerű hogy felfogod hogy vége és amint kicsit nyugodtabb vagy atgondolod legközelebb mit lehetne másképp. El lehet nyomni érzéseket, vágyakat de az nem egy boldog élet receptje és hónapok után kijön valahogy : panikroham, depi, testi problémák stb . Rossz mindnekivel tortenik , donthetsz hogy elnyomod, mert félsz vele foglalkozni—> később visszaüt . Megoldod/ tanulási lehetőségként fogod fel—> jobb lesz az életed ha most még rosszul is érzed magad .

Az érzések normálisak , az egészségesség pedig a reakciobol adódik .