Ma gyereknap van. Elgondolkodtok ilyenkor, hogy milyen hamar felnőttetek, esetleg hiányzik a gyerekkor?

Fiatal felnőttként utólag visszagondolva hiányzik. Nekem nagyon jó gyermekkorom volt, de sajnos sokszor ezt nem tudtam értékelni. Bármit megadnék, hogy újra gondtalam gyermek legyek.

De ez az élet rendje, úgy gondolom. :)

Negyvenes évek végétől voltam gyerek, ráadásul nagyon szegény családban, egykeként...

tehát...nagyon nem hiányzik(az a gyerekkor)pedig nem bántott senki,szerettek a szüleim(is), békesség volt.(és egy néprádió)

Nem hiányzik. Sem a családi veszekedések, szüleim alkoholproblémái, sem az iskolai kiközösítések. Volt azért sok boldog pillanat, de több a negatív. Középiskolában meg a napi 3 óra ingázás és a minimum 6-7, de gyakran 8 óra meg a hétvégi korrepetálások miatt (sajnos tényleg szükségem volt rá) életem sem volt jóformán.

Felnőttként ellenben szépen teljesedek ki a szakmámban, folyamatosan újat tanulok és élvezem. A kollégáimat is szeretem, szuper kis csapatunk van és nem utolsósorban folyamatos munkarendben dolgozom. Másnak ez riasztó, nekem tökéletes és az évek alatt jöttem rá, hogy engem nem a tanulás fárasztott le igazán, nem is feltétlen az ingázás, hanem a kicseszett 5 nap egymás után, aztán van kettő, hogy magamhoz térjek meg még foglalkozzak is minden mással.

Több az önbizalmam, bátrabb vagyok. Jó így.

Sokkal több a feladat, hiányzik a lustálkodás, nagy a felelősség. Ez van.

Szerelmesként meg ugyanolyan hülye vagyok, mint gyerekként.

És még mindig örülök a csokinak.

Nekem rohadtul nem hiányzik, hogy kiszolgáltatott legyek anyámnak és naponta kék-zöldre verjen, minden k*vának elhordjon.

Az a része hiányzik csupán, amikor nyáron mamánál nyaraltunk és egész nap kint játszottunk a többi gyerekkel.

Nekem hiányzik. Nem volt rajtam ennyi és ekkora felelősség, nem vártak el tőlem ennyi mindent és ilyen minőségben. Sokkal több szabadidőm volt, bűntudat nélkül le tudtam ülni és könyvet olvasni, vagy lazán tudtam sorozatmaratont tartani, anélkül, hogy valamire szánt időből csippentettem volna. Ilyenekre pl. hétköznaponként alig marad időm.

Akkoriban könnyű volt összeegyeztetni a barátokkal a programot, és nem az volt, mint most, hogy hetekkel előtte kell valamit lefixálni.