Miért panaszkodnak az emberek arra hogy nincs pénzük!?

Az embereket nem tanították meg a pénz kezelésére. Sajnos ezt az iskola a szülőkre bízza, akik meg nem közgazdászok.

Egyébként az is benne van, hogy divat panaszkodni. A párom is folyton sír, hogy nincs elég pénze, aztán majdnem 400k a nettója :D Csak egyszerűen ezt látja az ember mindenhol.

Én azt bírom, mikor úgy vesznek fel tök fölöslegesen hitelt, h pont ki tudják fizetni.

Szal keres 100 ezret akkor nem az, h vesz x százezerért egy olcsóbb autót és fizeti havi 15-tel.

Nem!

Neki 3as BMW kell, 60-65 ezres törlesztővel, aztán meg nyíg, h nincs pénze semmire, alig lehet kijönni a fizetésből.

Persze semmi értelme több pénzt adni, mert akkor nem 3-as BMW-t, hanem 5-st vesz aztán havi szinten ugyan úgy 30-35 ezre marad.

Szal....

Kb. 10 éve volt, hogy anyám 10 ezerért vásárolt a TESCO-ban majd ott sopánkodott, hogy milyen sokat fizetett, pedig semmit sem vett. Mindezt egy teli bevásárlókocsi mellett! Amikor rákérdeztem, hogy akkor az ott mi, annyit mondott csak, hogy az kaja, az nem számít.

Alapból mindenen húzza a száját, egyszer hallottam csak, hogy megdicsért valamit, egyébként ő mindig jobbra számított. Ha megkérdezik, hogy vagytok, mindig azt feleli, hogy rúl, rúl, de büszkén. (A rúl természetesen a szarul rövidítése.) Mindig azon sopánkodik, milyen kevés a pénzünk, minden drága stb.

Hogy milyen a valódi anyagi helyzetünk? Középosztálybeli; mindig van kaja, hónap utolsó napján is eszünk simán húst, van megtakarításunk, ha tönkremegy valami, van pénz a javításra/cserére.

Általánosságban azt tapasztalom, hogy a magyarok nagyon panaszkodósak, ezért is sok a pesszimista és boldogtalan ember. Csak azt nézik, mi nincs, mibe lehet belekötni, az nem számít, aminek örülni lehet.

Leírok két modellt neked. A harmadikat leírtad te és van egy negyedik is, aki ma több százezret keres egy hónapban.

Erdélyben az emberek egyszerűbben élnek. Nem butábbak, hanem az igényeik emberibbek. Olcsóbb mobiltelefon, olcsóbb autó, kisebb TV (ha van egyáltalán), állatok, konyhakert és takarékosság, ha hitel kell, akkor először a családban néznek körül. Ez jellemzi őket nagy vonalakban. Valamint 3-4 gyerek és boldogság. Jó a levegő, átjárnak egymáshoz, pont mint itthon is, csak régen.

Magyarországon az átlagos család, ahol nem a munkás rétegből kerül ki a szülő, hanem például vállalkozók (kicsivel magasabb igények, hiszen az intelligenciájuk is magasabb, mint az általad leírt munkáscsaládon belül, ezt bizton merem állítani és nagyon kevés kivétel van). Két gyerek, nagyobb TV, újabb autó, lakáshitel, egyéb hitel(ek). A szülők 10-12 órát dolgoznak és nem jut idő a gyerekekre. A gyerekek követelnek, megkapnak mindent, nagyképűek, de nem okosabbak az átlagnál. Visszafelé fejlődik a társadalom.

Nálunk hasonló a helyzet, csak a gyerekek nem kapnak meg mindent, nincs új autónk, sőt a bank miatt autónk sincs már, nincs nagy TV-nk, a hitel pedig a vállalkozásunk jobb működéséhez kellett (autó, árukészlet), de a gazdasági válságnak köszönhetően a vásárlóerő visszaesett és bebuktuk a hitelt, állt az áru a polcon, amire nagy igény volt, elfogyott, a ritkábban vásárolt termékekből nem tudtuk fedezni az új árukészlet beszerzéseket, csalódtak a megmaradt vásárlók. Eladósodtunk.

Itt is sok a panasz, de kérdezem én, hogy nem jogosan? Orbán Viktor a kis falujában sportcsarnoktól kezdve minden hülyeséget felépíttet, lépten-nyomon hallani a "mutyikról" és a hozzánk hasonló becsületes családok pedig annyira eladósodtak, hogy máról-holnapra vagyunk kénytelenek élni. Nem dohányzik senki köztünk, nem iszunk még csak egy sört sem, ételre és szolgáltatásokra megy el a befolyó jövedelmünk nagy része. Házunk nincs és nem is lesz az elkövetkezendő X évben. A szüleim fontolgatják a kivándorlást a Magyarországon folyó gazemberségek miatt. Felépítenek hosszú évek alatt valamit és néhány kapzsi ember miatt egy év alatt tönkre megy, sőt, a nulla alá döngöl minket... És nem csak minket... Én korábban is foglalkoztam politikával, ők most kezdtek el, hogy beköszöntött a vészkorszak. Most leszek 21 éves, de szvsz. a 30-as, 40-es éveikben járó férfiaknak kellett volna valamit tenni a Magyarországon folyó kizsákmányolás ellen. Talán ránk hárul a feladat és remélhetőleg nem lesz reménytelen, mert az évek során a gondok csak nőttek...