Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Mit gondolsz, mit csináljak,...

Mit gondolsz, mit csináljak, ha ilyen bizonytalan vagyok?

Figyelt kérdés
Furán érzem magam, elég magányos is vagyok, (ami bár lehetőleg változik, amikor egyetemre megyek), gyakran rágódom. amikor akadt egy barátom, akit nagyon szerettem, de később megromlott a kapcsolat, sokat rágodtam azon, hogy megérte, hogy elfordultam tőle? probáltam is megérteni az illetőt, de volt úgy hogy nem ment és ítélkeztem, bár nem rosszindulatszerűen, csak hogy benne is van ilyen, úgyláttam, ítélkezőség, amiről néha úgy éreztem, hogy engem is érint. bár sokszor elégedett vagyok magammal, talán ebbe nem kéne "belepisztkitson". néha nem tudom mit gondoljak az emberekről, hogy álljak hozzájuk, sokszor nem hiszem el egy emberről, hogy rossz lehet(hozzám), amig méginkább nem csalódom, mostanában ezt probálom mihamarabb elkerülni.
2013. jún. 14. 22:57
 1/2 anonim ***** válasza:

Szia!


A magány az esetek 99%-ában olyan dolog, ami rajtad múlik. Ha te nem teszel ellene semmit, akkor magányos is maradsz, nem fog minden az öledbe hullani, igenis kell lépéseket tenni a célod érdekében. Fontos, hogy átgondold, hogy a barátoddal miért romlott meg a kapcsolatod, aztán mérlegeld, hogy megéri-e újra megpróbálni a dolgot (akármilyen kapcsolatról is van szó). Vannak dolgok, amikért megéri küzdeni - ha semmiségeken kaptatok össze, és ennek az oka valami olyan tulajdonság / szokás, amin lehet változtatni, akkor érdemes lehet tiszta lapot kezdeni. Viszont ha semmiképp nem megy, akkor szerintem nem érdemes erőltetni. Jobb nyitni mások felé is, mint magadnak és neki is folyamatosan fájdalmat okozni a kétségbeesett próbálkozásokkal. (Ha nem tudod eldönteni, hogy érdemes-e vagy sem, egy próbát akkor is megér, de ha ezután sem változik a helyzet, akkor jegeld a dolgot.)


Az „ítélkezés”, úgy gondolom, mindenkiben ott van valamilyen szinten - az nem létezik, hogy ne legyen egy első benyomás, amikor találkozol valakivel! Viszont az első benyomás és az előítélet nem ugyanaz. Én már csak a lelkiismeretem miatt is mindenképpen bocsánatot kérnék, mert amíg nem tudsz megbékélni magaddal, addig ő sem fog teljesen megbékélni veled.


Írtad, hogy néha úgy érzed, ő is ítélkezik, és ez téged is érint. Szintén azt tudom mondani: kérdezz rá a dologra! Kommunikáció nélkül nincs kompromisszum, kommunikálni pedig csak határozottan érdemes, főleg ilyen esetekben. Az a tulajdonságod pedig, hogy megbízol az emberekben, és hiszel a jóságukban, nem feltétlenül rossz. Mindig van olyan személy, akiért megéri hinni az emberi jóságban. Nagyon sokan vannak, akik ennek az ellenkezőjét bizonyítják, de szerintem az előbbi csoportba még mindig többen tartoznak. Az viszont, hogy a csalódást kerülöd, nem mindig jó dolog, hiszen a kudarcok is tanítanak valamire.


Bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam, azért remélem, tudtam valamennyire segíteni. :)

16/L

2013. jún. 14. 23:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszod, őrűltem neki, h ilyen tartalmas, igy legalább elgondolkodtatott. Kicsit másképp látom így a helyzetet, mint eddig, kevésbé drámaian:)). Erre én is gondoltam, egyszerűbb lett volna minden ha megbeszéltük volna a dolgot, mintsem ellenni magunkban a gondolatainkkal.

"nem tudsz megbékélni magaddal, addig ő sem fog teljesen megbékélni veled." ez azthiszem nagyon leírja a helyzetet, és ez a lényeg. Elgondolkodtam, és rájöttem, hogy talán ő is elég békétlen. Eleve fura, hogy néha nagyon kedves és, jó véleménnyel is van rólam,-szóval nekem sincsen olyan hibám, ami miatt taszítanom kéne őt, leszámítva azt a húzosat, hogy talán erőltetettnek érzi azt, amikor beszélünk. Bár fb-on figyeltem fel rá, amikor gyakorta írt ki magányával/bezártságával füződő verseket, és rengeteg lelki-dolgot, ami megérintett, meg hogy ő is művészi embernek tűnt. őrültünk akkor egymásnak, szóval olyan különleges barátnak tűnt, amikor találkoztunk is jó volt vele, utána is beszéltünk. Az a bonyolult, hogy mamár nem látom annak, bár megis változott.

Az a dilemmám, hogy ha tényleg csak annyi a baja, hogy nem érez elég felszabadultnak(tipikus probléma emberekkel) akkor megértem, ezen szivesen változtatnék, már a magamérdekében is:)). De ha valami mással van baja, mindha valamit beképzelne rólam, akkor nem. Sajnos én is elég negatív vagyok ilyenkor, és azon vagyok leakadva hogy "nem értékel", ilyen alapon nem tudom azon faggatni, hogy "megbántottam-e" vagy hasonló:).

Nem tudom, hogy én tévedek-e, de könnyen elfordulok emberektől, azzal a gondolattal, hogy csak azért ítélkeznek, mert túlközel akartam kerülni hozzájuk, vagyis szerintm ha csak idegen lennék a másiknak, akkor másképp látna, vagyis rendszerint, ha hozzám is túlközel akar kerülni valaki, akit nem kedvelek annyira, akkor jobban kiszurom belöle a szálkákat", amik az elején még nem zavartak.

Az a kérdés is felötlött bennem, hogy talán beképzelt lennék? amiatt, hogy mélyen úgy nézek az emberekre, hogyha tökéletlen emberekkel tudnak barátkozni, akkor velem miért nem, vagyis nem vagyok rosszabb a másiknál. így leírva elég gonoszkásan hangzik.

2013. jún. 15. 11:01

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!