Kodependens vagyok, amiért mindent elkövetek, hogy megmentsem a párkapcsolatomat?

Ha megkaptad már, hogy társfüggő vagy, akkor azon érdemes elgondolkoznod. Mivel mindenki szereti, ha kényeztetik és figyelnek rá, szeretnek vele lenni stb... ezért nem olyan könnyen és gyorsan hangzik el, hogy "jaj, te már társfüggő vagy". Illetve ha ez elhangzik, akkor sem azt kell kérdezgetni másoktól, hogy ugye én nem vagyok társfüggő, és mit is jelent ez pontosan... hanem ez annyit jelent, hogy a párod ezt így éli meg és mindenkitől függetlenül akkor ez így is van a ti esetetekben az ő szemlélete szerint.

Szerintem maga a tény, hogy mindent elkövetsz, hogy megmentsd a párkapcsolatot még nem baj, de azért gondold át, hogy mi az a minden: lehet, ő nem ezt szeretné.

Beszéljétek meg, hogy ki mit gondol, teljesen őszintén és aszerint csináljatok egy tervet, hogy lehetne javítani a dolgokon.

Például ha ő szeretne egy kicsit eltávolodni (pár napra vagy hétre egyedül elmenni nyaralni vagy ilyesmi), akkor engedd el. Engedd el, hogy magától visszajöhessen. Adj neki egy kis szünetet, egy kis szuszt.

Aztán ha mégsem jön vissza, hanem teljes nyugalomban átgondolja, hogy akkor mégsem így tovább, akkor szuper, legalább tisztán láttok mind a ketten, és nem éltek tovább lapos kapcsolatban.

A közös szép múlt pedig megmarad közös szép múlt emléknek, amit viszont kár lenne beszürkíteni egy hosszan tartó nyűglödős ("társfüggős")lezárással.