Felnőtt, jómódú emberekhez szól a kérdésem: Ti is észrevettétek már, hogy mennyire atyáskodni kell a szegényebbek felett?

Persze, az a minimum, hogy nem beszélek már évek óta semmiről, mert ha bárki bármit mond, hogy előléptették, vagy kapott valamit szülinapjára, vagy hova tervezik a nyaralást, akkor ők MESÉLNEK, de ha én merészelek ilyesmit megemlíteni, akkor DICSEKSZEM. Ezt már megszoktam, bár -ahogyan a második válaszoló is említette- bizony rendesen éket ver a régi barátaim és köztem. De ennél is jobban kiborít, hogy állandóan "lesben állok" hogy nehogy valakit megbántsak, most is az oldalon volt egy kérdés egy eljegyzési gyűrűről, amit százezerért tervez megvenni az illető és már majdnem beírtam, hogy azzal a darab gyémánttal minimum nyolcszorozza meg az összeget, mert... hopp,itt eszembe jutott, hogy ne fitogtassam az ismereteimet ékszerek terén, mert valakinek enni is alig van mit stb. Nem mintha az én ékszereim és mások bére összefüggene, tehát miért is nem hozhatom szóba az ilyesmit..?

Vagy a mindennapi kérdések, mondjuk beszélgetés egy távoli családtaggal, ugye előjön a "mi van veled" az illetőből dől a panasz, amit meg is értek, bizonytalan a munkahelye, alkalmazottként vacak a fizetése, amiatt nem sok minden történik az életében, majd felteszi a nagy kérdést: HÁT TI? És akkor csak pislogok, mert hogy nézne ki, ha elmondanám, hogy minden, MINDEN jó az életemben. És akkor jön a babusgatás, hogy csak nagyon óvatosan említek meg dolgokat, holott nálam kétszer idősebb ember lehetne már annyira önálló, hogy elviselje az igazságot. Vagy nem? Én várok lehetetlent?

13:27

Belőled hiányzik az empátia, kedves. Neked fogalmad sincs, milyen az, amikor évek óta minden rohadt szavadat meg kell fontolnod, nemcsak idegenek előtt, de baráti körben, családtagok előtt, mindig. Te például min akadtál ki pontosan? Kétpercnyi őszinteségemtől! Bakker azért írtam, hogy FELNŐTT emberekhez szól a kérdésem, nem 17 évesekhez, akik apuci pénzét herdálják, mert csak az érti miről beszélek, aki ugyanúgy, mint én, a nulláról, sőt mínuszból kezdte és úgy vitte valamire, mégis nekünk kell gyámolítani azoknak a lelkecskéjét, akik beleragadtak a posványba, mert az kényelmesebb, egyszerűbb volt!