Felnőtt, jómódú emberekhez szól a kérdésem: Ti is észrevettétek már, hogy mennyire atyáskodni kell a szegényebbek felett?

Én abban hiszek, hogy értelmes, intelligens ember képes anélkül is mesélni az életéről, sikereiről, hogy mások kényelmetlenül érezzék magukat. És ez fordítva, a hallgatóságra is igaz.

Példák a környezetemből (nem csak anyagi):

- a szűk baráti, családi körömben nekem van egyedül diplomám, de soha nem éreztem többnek magam miatta, és fordított példa sem akadt

- egy másik tagja a "csapatnak" 3 idegen nyelven beszél, ami fantasztikus, de nem sajnálja tőle senki, sőt...

- a harmadik úgy néz ki, mint Schwarzenegger csúcskorában, fél kézzel kettétörne, mint egy ropit, de soha nem tett megjegyzést ránk, és mi is inkább tanáccsal keressük.

- a 4. srác mögött tehetős család van: új kéró, új kocsi, új cuccok, utazás, habzsi-dőzsi, amit el lehet képzelni. De itt is inkább örülünk a szerencséjének, mintsem, hogy belefulladjunk az irigységbe.

Szóval mit akarok ezzel? Azt, hogy aki érdemes rá, azzal lehet őszintén beszélni, akár a jómódról is, nem fog neheztelni. Ha alapból irigy vagy rosszindulatú, akkor meg teljesen mindegy, hogyan finomítjuk a szavainkat.

Viszont egy dolgot azért megjegyeznék a kérdezőnek. Azt írod, hogy az életedben "minden jó". Nos, én a munkám miatt rengeteg emberrel tartom a kapcsolatot, köztük olyanokkal is, akiknek még a dédunokájuk is tehetős lesz. Közös még bennük, hogy ezek ellenére egyiknek sem "jó minden" az életében, mert tökéletes élet nincs. De ha a Tied valóban az, akkor nemcsak ambiciózus, sikeres, dolgos, de tényleg szerencsés ember vagy. SZERENCSÉS! Amiért adj hálát, és gondolj azokra, akikkel nem volt ilyen kegyes Fortuna. Mert azt látatlanban is megmondom, hogy nálad sokkal képzettebb, elhivatottabb emberekkel is elbánt már az élet úgy, hogy az illető nem tehetett ellene semmit. Veled is megtörténhet, hogy egyszer olyan problémával találod szemben magad, amire nincs orvosság. Ebben az esetben Te sem biztos, hogy szívesen hallgatsz majd beszámolókat olyan emberektől, akiknek patent az élete.

És itt jön az, hogy anélkül soha nem fogod megérteni ezeket az emberi megnyilvánulásokat, amíg nem képzeled bele magad mások helyzetébe. Igen, ez az empátia, amiről már volt itt szó korábban...