Más is érez mélyen olyat, hogy ő lélekben még egy kisgyerek, és hogy emiatt nem tudja ellátni a felnőtt kötelességeit?

Éreztem már ilyet én is többször.

Az ember fiatalon azt hinné, hogy majd lesz egy pont (18. szülinap, érettségi, mittomén) amikor mintegy varázsütésre bumm felnőttek leszünk és onnantól felnőttként is gondolkodunk tovább. Aztán eljönnek ezek az alkalmak és rájön az ember, hogy még ugyanaz a gyerek aki volt azelőtt, csak sokkal többet vár el tőle az élet. Legtöbben csak legyintenek és csinálják a dolguk ahogy azt elvárják tőlük, másoknak kicsit nehezebben megy.

Idővel jobb lesz a helyzet. Ha mondjuk nehezen megy a hivatali ügyintézés elsőre másodszorra már könnyebb lesz mert ismered az ügymenetet, tudod kit kell keresni stb. Lassan lassan minden természetesen fog menni. Ne görcsölj rá a dologra. Amikor fiatalabb koromban nekem ilyen volt azt mondtam magamnak, hogy ez a nap is el fog múlni. Illetve, hogy az akivel el kell intéztetned valamit az azért van ott, hogy ezt megtegye, szóval nincs mitől félni menni fog minden a maga útján. És ez többnyire így is van.

Nem konkrétan kisgyereknek, inkább kamaszosabbnak érzem magam. Nem tűröm az autoritást, utálom a banális dolgokat, "felnőttes+praktikus" témákat, nagyon nem bírom a felelősséget és a stresszt, nem igazán állok két lábbal a földön, ügyintézésben nagyon tesze-tosza vagyok (és nem, nem vált könnyebbé az évek során) egy hivatalos telefon elintézése kész horror. Munkamorálom nincs a "muszájon" kívül, elintéznivalókat halogatom.

Háztartási cuccok nem stresszelnek bár elég "agglegényesen" állok a témához (nő létemre).

És ehhez én harmincas vagyok.

Tudom, tudom, gáz.

A szüleid hibája, hogy te így érzel. Nyilvánvaló, hogy nem neveltek semmiféle önállóságra, aminek most iszod meg a levét. Én rengeteg ilyen embert ismerek, akiket úgy hívnak az emberek: béna, szerencsétlen, töketlen stb. stb.

Szóval erőt kell venned magadon és vagy elmenni egy pszichológushoz, aki segít a szüleid hibáit feldolgozni és túllépni, vagy ha érzel magadban annyit erőt, akkor minden napra tűzzél ki valamilyen feladatot magadnak. Akár ajánld fel családon belül is, hogy mások helyett ezt, vagy azt elintézel, főzz egy vacsorát, intézz el egy nagybevásárlást meg hasonlók.

Sajnálom azokat a gyerekeket, akiket a szüleik nem engednek megtapasztalni semmit, mert azt hiszik azzal tesznek jót, hogy helyettük mindent megcsinálnak. Így lesz belőlük szorongó felnőtt.