Miért nem lehet a legtöbb emberrel intelligensen vitatkozni? Mindenki felkapja a vizet, és utána már vége mindennek.

Rosszul kommunikálsz. A szándékod biztos jó, de abból amit írsz az derül ki, hogy brutálisan rosszul közlöd. Én még sose keveredtem ordibálós lehülyézős vitába.

Több oka lehet ennek.

1. Ha valakinek van egy meggyőződése, ami a Tiéddel ellentétes, sose mond, hogy az nem jó.

- helyette javasolnám: igen, ezt és ezt jól gondolod, viszont azt és azt a részét, lehet hogy ebből a megközelítésből kellene inkább nézni.

Akkor elgondolkodik. A semmiben nincs igazad szajkózása nem visz előrébb.

2. Nincs olyan, hogy valakinek egyáltalán nincs igaza. Attól, hogy te mást gondolsz, az nem azt jelenti, hogy neked van igazad, hanem azt, hogy van más meglátás is. Az esetek zömébe valahol a két gondolat közt van az igazság.

Nekem a kérdésedre így annyi a válaszom, hogy az emberekkel lehet vitatkozni. Te is tanuld meg, hogy hogyan kell. Te nem vitatkozol, hanem a másikra akarod erőltetni a saját véleményedet. Persze, hogy dühösek lesznek.

1 vagyok. Még annyit, hogy az amiről te írsz, úgy hívják veszekedés.

A vita az érvek, ellenérvek felsorakoztatása.

Sokaknak egyszerűen rossz a vitakultúrájuk (avagy nincs). Mondjuk nem mindegy, milyen stílusban beszélünk / vitázunk az emberekkel, vannak nyitottabbak és vannak, akik sértődékenyek, mindent személyük elleni támadásnak vesznek, náluk a "nincs igazad" elég rossz nyitány a vitához, de velük is lehet - észrevételem szerint - vitázni, csak jobban meg kell válogatni a szavaidat, óvatosabban rávezetni őket a tévedésükre, persze amennyiben tényszerű, cáfolható dolgokról megy a vita. Ha szubjektív véleményekről, akkor intelligensen beszélni lehet továbbra is a véleménykülönbségről, csak ne tűnjön agresszív térítgetésnek. Ízléskérdésekről vitázni meg rendszerint nem érdekes (nem vezet sehová), illetve vannak témák, amiknél eleve könnyen elszabadulhatnak az indulatok, ha a felek nem értenek egyet (pl: abortusz, halálbüntetés), vagy ha valamelyiküknek szívügye egy téma, és abba "beletaposnak".

Aztán persze akadnak, akikkel egyáltalán nem lehet vitázni, egyik eset a hiperérzékeny, extra-sértődékeny illetők rossz konfliktuskezeléssel, akik vagy azonnal, vagy rosszabb esetben csak napok-hetek múlva "robbannak". A másik eset, a higgadt, de rendíthetetlen kőszikla alakok, ők nem kapják fel a vizet, de azt is megmagyarázzák, hogy az ég zöld, a fű meg kék, és nincs az a briliáns érv, nincs az a kitartás, amivel legalább arra lehetne bírni őket, hogy kicsit elgondolkozzanak, hogy megpróbálják a témát más nézőpontból is megvizsgálni. Ők néha még a sértődékeny hisztérikáknál is rosszabbak.

3-mas vagyok, ha már gyanúsítgatásokról van szó, vagy a szádba akarnak adni olyat, amit nem mondtál, ott már súlyos gondok vannak, vitakultúra ide vagy oda, elnézést, én nem ilyen vitákra gondoltam, hanem érvek-ellenérvek eszmecserére, soha senki sem vádaskodott alaptalanul velem kapcsolatban.

Nem a megfelelő társaságban mozogsz. Az is lehet, hogy kommunikációs hibák sorozata vezetett ide (sőt, valószínű), szép higgadtan a végére kell járni (megbeszélni), honnan erednek a tévhiteik, esetleg nem egy harmadik fél furkál-e, vagy egyszerű félreértés van e a háttérben. Persze, ilyenkor indulatból rávágja az ember, hogy nem igaz, de ezt is meg lehetne kulturáltan beszélni. Ha erre nem alkalmasak a barátaid, akkor ideje volna mások után nézni.

Nem tudjak hogy kell vagy kene, hamar idegesek lesznek, szuklatokoruek, nem tudjak elviselni ha valami nem ugy van ahogy ok akarjak, butak, nem tudnak ervelni.. Ezek egyike vagy kevereke lehet az ok.

Egyebkent ezt en is utalom, amikor jo kis vitahelyzetet latok, velemenykent gondolok az "igazamra" aminek gyengesegeivel es erossegeivel is tisztaban vagyok, elismerem a potencialis vitapartner erossegeit is es probalom elmondani szerintem mi-miert-hogy, erre mar a gondolaton is megsertodik hogy nem neki adok igazat.. Pedig nem mindig raeroltetni akarom a velemenyem, hanem azt hogy meghallgasson.