Mi lehet a bajom?

Akkor leírnám és kérek mindenkit, hogy normális válaszokat adjon.

Szóval 7.ben minden rendben volt. Volt egy barátnőm akivel mindent együtt csináltunk. De aztán drogozni kezdett, a szüleim erre eltiltottak tőle. Mindig is az a visszahúzódó lány volyam, aki félt emberek közé menni. Azt hittem ahogy növök, úgy fog fejlődni a kommunikáció képességem, de nem. Még mindig alig bírok megszólalni, amikor emberekkel találom szembe magam. Nyolcadikas lettem..teljesen egyedül, nem volt senkim. Kivéve facebookos idegenekkel folytattam beszélgetéseket. Már akkor elkönyveltem egyedül leszek. Minden nap érzem azt a furcsa érzés, hogy nem kéne itt lennem. Csak el akarok tűnni. Mindennap sírva fekszek és álmodozok egy olyan világról amiben én szabom meg mit csinálok. Viszont most már kilencedikes vagyok és mindennap órákig képes vagyok egy teljesen másik világban élni. Nincsenek barátaim, rosszak a jegyeim, pedig eddig kitűnő voltam. Most valahogy minden ilyen cselekvés nehéznek tűnik. Egyfolytában szomorú vagyok, sosem nevetek. Utálom a tükörképemet. Hajnali háromig fenn vagyok, mivel nem tudok aludni. Valahogy nem bírom lehunyni a szemem. Zakatol az agyam, néha pedig csak magam elé meredek és sírok. Fogalmam sincs, hogy lehetnék újra a régi önmagam. Az egyetlen örömöm az írás, de már az is nehéznek tűnik.