Hogy ne őrüljek bele ebbe a helyzetbe?

Az életünk kész tortúra mióta édesapám meghalt. Párom odaköltözött hozzánk, hogy segítsen nekem és anyumnak. De anyukám, apa halála óta teljesen megváltozott (vagy eddig is ilyen volt, csak én nem vettem észre) Rigojás, idegesítő, főnökösködő, mindent jobban tudó, és irigy lett. Rettenetesen idegesítette h ott vagyunk, pokollá tette az életünket, páromat lopással vádolta ha épp nem talált meg valamit, és akkor sem kért bocsánatot ha meglett az adott tárgy. Kidobott minket, vagyis páromat, én természetesen kiálltam mellette és vele tartottam. Na ezt eljátszottuk 3x ! Mindig megigérte hogy most más lesz, de nem lett. És amiatt hogy ne kelljen albérletet fizetni, mindig belementünk valahogy. Legutóbb úgy dobott ki minket hogy 30 ezerből voltunk havonta. Semmi munkalehetőség, egy kis faluban éltünk. 15 egyből albira, számlák..és még ne haljak éhen!! Fogalmam sincs hogy éltük túl. Aztán jött az h albérletből albérletbe vándoroltunk, 1 éven belül 5 helyen voltunk. Mindegyiknek megvan a története hogy miért, de hosszú lenne azt is leírni. Most beköltöztünk a városba, párom már dolgozik, én is folyamatosan keresem, hírdetéseket is hordtunk szét hogy alkalmi munkát, takaritást vállalunk, szóval nem lehet azt mondani hogy nem próbálkozunk. Küzdünk folyamatosan. De pl most is semmi kaja itthon, nemrég költöztünk ami elvitte a pénzt. Már néha feladnánk legszivesebben.. :(