Segítségre lenne szükségem?!

Szép estét!

A kérdésem azért tenném fel,mert nem jutok egyről a kettőre.

Világ életemben visszahúzódó voltam az idegenekkel,sokszor beszélni is nehezemre esik egy emberrel,akivel akkor találkozom először.

Viszont a barátaimat,hozzám közel álló embereket folyamatosan megbántom,a szabadszájúságommal,és a kemény véleményemmel,és nagyon gyorsan dühbe gurulok,amit elég nehéz kontrol alatt tartanom. Természetesen fizikailag sosem bántalmaznék senkit,bármennyire is ideges vagyok..viszont szavakkal a földbe tudom tiporni az embereket,majd amikor megnyugszom borzasztó lelkiismeretfurdalás gyötör.

Nagyon szeretek segíteni mások lelki problémájain,imádom meghallgatni őket,és hasznos tanácsokkal ellátni. Viszont magammal szemben más a helyzet..a problémát felismertem,már csak a megoldásra lenne szükségem.

Borzasztó hangulatingadozásaim vannak,fél óra alatt a boldogból letargikus állapotba váltok,akár nagyon apró dolgoktól is. Vagy nagyon boldog vagyok,vagy nagyon szomorú. És olyankor jobb ha nem szól hozzám semmi. Hajlamos vagyok például egy sikertelen vizsga után falhoz vágni pl a tollat,vagy bármit ami a kezem ügyébe kerül.

Van hobbim,és tanulok is,tehát nem itt lehet a bibi.

Ami még fontos lehet,nem volt túl jó gyerek korom,elváltak a szüleim,apukámmal nem tartom a kapcsolatot,nyomós okok miatt...kiskoromban meg vert egy jópárszor,viszont édesanyámmal élek aki egy áldott jó lélel,és mára már harmónikus a családi életem.

Elgondolkodtam azon,hogy elmennék egy pszichológushoz pár hasznos tanácsért,de kiskoromban voltam,és nem változott semmi.

Nagyon szépen köszönöm annak,aki végig olvasta!