Lehet ilyen esetben valamilyen kompromisszumot kötni?

Megismerkedtem egy férfival, akinek van egy olyan hát nem is tudom tulajdonsága, vagy inkább szokása, amit nem hiszem, hogy meg fogok tudni szokni.

Télen-nyáron, éjjel-nappal nyitva van nála az összes ablak. Ez annyit jelent, hogy mindig annyi fok van bent is mint odakint. Tegnap voltam nála 7 fok volt a lakásban. A fűtés az gyakorlatilag nem működik. Kérdeztem tőle, hogy klausztrofóbiás-e, mert olyanról már hallottam, hogy valaki csukott ablaknál pánikrohamot kap. De nem, csak így szokta meg. Becsukni főben járó bűn, megpróbáltam. Közölte velem, hogy az az ablak 40 éve nyitva van, hogy jövök én ahhoz, hogy hozzányúljak. De talán a legrosszabb, hogy kezdi ezt csinálni nálam is. Egy percre magára hagyom a szobában, mire visszaérek már sarkig nyitva van az ablak.

Találkozott már valaki ilyen szokással? Lehet vele valamit kezdeni? Amúgy 42 éves a férfi, lehet, hogy már késő változtatni. Viszont nem tudom elképzelni, hogy ehhez találjon társat magának.