Miért csak a keresztények szeretik a természetet és a reggelt?

És ez 30 évig tartott mire erre rájöttél?

Ez nem csak a keresztényekre igaz. Én nekem teljesen negatív véleményem van főleg a keresztény vallásról, mégis imádok a természetbe sétálni és fotózni. Viszont sajnos ez a világ már túl mocskos ehhez...

Én szeretem a reggeleket, ha éppen van miért lelkesedni, felkelni. A természetet meg mindig. Általánosítani pedig nem kell és teljesen felesleges.

Még megyjegyzésben: sem öreg, sem keresztény nem vagyok

23l

Én is szeretem a természetet. Egy időben fotózgattam is sokat. Most éppen nem, mert nem vagyok túl sokat kint. De tervezem a jövòben, hogy sétálni fogok egy-két erdőben. És bár hivatalosan keresztény vagyok, nem foglalkozok a vallással.

13/L

Kedves Kérdező!

A keresztények azért szeretik nagyobb arányban a természetet a többi emberhez képest, mert a teremtő Isten csodás alkotását látják benne, és tudják, hogy a világ úgy volt tökéletes, ahogy a Teremtő kezéből kikerült. Minél többet vagyunk a természetben, annál többet szívunk magunkba az élet igazi forrásából. Valahol érezzük, hogy ez az igazi otthonunk, csak a bűn már eléggé tönkretette sajnos, de ez egy másik történet. Ha lelkileg és fizikailag töltődni szeretnénk, jobbat nem is választhatnánk, mint a természetben való szabad mozgást. Itt a Teremtő jellemét és akaratát is jobban megérthetjük, sokszor jobban, mint egy könyvből vagy egy prédikációból. Ha pedig olyan társra vágysz, aki hasonló gondolkodású, akkor keresztény közegben nagyobb eséllyel járhatsz!

Ha írsz privát üzenetet, segítek ebben is! :)

A mai nőket ez nem érdekli. Sajnos megértelek, mert ugyanebben a cipőben járok. 14 éve, amikor elvettem álmaim nőjét feleségül, még érdekelte őt a természet, túráztunk, hegyet másztunk, utaztunk sokat. Aztuán már egyre kevésbé érdekelte.

Valóban, szinte már csak a hívőket érdekli a természet szépsége. A többiek (a többség) úgy gondolja: nem életrevaló, érzelgős, infantilis, aki fotózza a tájat. Mert az nem férfi, az nem lesz gazdag cégvezér stb.

Na, hát akkor nem is kell több nő... :)

Komolyra fordítva, valóban az öregek, akik még másképp nőttek fel, szentimentálisan nézegetik a nagy fákat, az erdőket, a tájat, gondolkoznak a múlton, a fiatalságukon. Ma a fiataloknak, de még a középkorúaknak is olyan időhiánnyal kell szembenézniük (túlóra, rengeteg tanulás, mindenkinek van valami), hogy egyszerűen el is felejtették, hogy a természet körülveszi őket. A városi ember meg pláne. Ismerek olyat, aki még sosem ment fel gyalog hegyre, csak kocsival, amíg az épített út visz.

Ők más típusú emberek és tényleg a többség. Nekem csak tájképeim vannak a lakásban kitéve, akinek nem tetszik, mehet!