Keresztények! Egy ember kiehet a kegyelemből?

Kedves kérdező

Megkérdezhetem mit értesz az "üdvösség" szó alatt? Mit jelent az számodra?

Üdv!

Kérdező, olvasd el az alábbi két Igét:

"Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én." - 1Tim 1,15

"Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését." - 2Tim 4,8

Pál apostol a bűnösök között az első volt, mégis hitt abban, hogy eltétetett neki az igazság koronája. Ha Pál apostolnak megbocsájtott az Úr, akkor mennyivel inkább megbocsájthat neked, kérdező? :)

Kedves Kerdezo!

Isten minden bunt megbocsat, csak egyetlen egyet nem. Azt, amelyik a Szent Szellem ellen szol.

Pal apostol sulyos bunoket kovetett el, hiszen uldozte a keresztenyeket, sot halalra adta oket. Megis megtert Istenhez, sot a "nemzetek apostola" lett.

Tehat Isten megbocsat nekunk, ha a vetkeinket tiszta szivbol megbanjuk, kerjuk a bocsanatat, es igyekezunk tobbe azokat nem gyakorolni.

Mert a "tudatlansag idejet elnezi Isten", de aki mar tudatosan vetkezik, annak nincs megbocsajtas.

Azt irod, hogy sokszor bantottad a csaladtagjaidat, es mar nem tudsz szeretni.

Gondold el, Isten meg ez utan is megbocsat neked, foleg hogy magad is felismerted hogy vetkes vagy. Szeretettel kozeledik hozzad, ha te teszel fele egy lepest. Mert Az elso lepest nekunk kell megtenni feleje.

Attol ne felj, hogy elkarhozol. Hiszen a tuzes pokol nem letezik. Aki meghalt, egyszeruen megszunt letezni, es mindenki a sirba kerul, varva a feltamadasra.

Aki viszont eljut odaig, hogy elkoveti az egyetlen megbocsathatatlan bunt/Szent szellem ellen valo szolas/, azok nem tudnak a sajat allapotukrol. Mivel Satan teljesen kikerte oket, ezert a lelkiismeretuk, a lelkivilaguk teljesen elalszik, azaz nem figyelmezteti oket arra, hogy milyen veszelyes uton jarnak.

Ha kerdesed lenne meg, szivesen valaszolok. Udv: Judit!

Igen, ki lehet esni a kegyelemből. Vigyázni kell, hogy ez ne történjen meg, de ha megtörténik, az sem "reménytelen" helyzet, Isten hosszútűrő és megbocsátó, vissza lehet kerülni.

Én úgy látom, hogy a Biblia két különböző esetről is beszél a kegyelemből való kieséssel kapcsolatban.

Az egyik a Galátziabeliekhez írt levélben olvasható. Itt Pál világosan le is írja: "a kegyelemből kiestetek" (Gal. 5:4). Ennek oka azonban elsősorban nem a bűnökben volt keresendő, hanem egy hitető, megtévesztő hazugság miatt történt, amely arra indította a galátziaiakat, hogy "felülírják" a Krisztusban való megigazulást a törvényből való megigazulással (és ezért körülmetélkedtek). Pál azt mondja, hogy aki nem hisz a kegyelemben és abban, hogy kizárólag Krisztus által van az ember megigazulása, hanem plusz szabályokat akar meghatározni/betartani a megigazulás érdekében, az "kiesik" a kegyelemből. Ez veszélyes, mert egy vallásos téveszmét hoz létre az emberben, és önigazultságot, de az illetőnek valójában már köze nincsen az Isten ingyen kegyelméből való megigazuláshoz.

A másik eset a 2Péter 2. részben található, mely többek között szól olyan emberekről is, akiknél Péter elég egyértelművé teszi, hogy kiestek a kegyelemből, és számukra már "a sötétség homálya van fenntartva örökre". Őróluk azt írja Péter, hogy paráznák, "romlottság rabszolgái", és "bűnnel telhetetlenek" (akatapausztosz=szüntelen, folytonos), és másokat is bűnre csábítanak, csapdába csalnak hamis tanításokkal. Tehát ők nem egyszerűen csak rossz utakra tévedtek, hanem (miután korábban meg voltak térve!) teljesen elvadultak, gonoszokká lettek, gyakorlatilag a legfőbb időtöltésükké a bűn és az Isten munkájának a rombolása vált.

Én úgy gondolom, hogy kb. efféle állapot a kegyelemből való kiesés, és erre szerintem a mai világban is lehet látni példákat, vannak ilyen emberek, akik elvileg egykor megismerték Istent, de most folyamatosan vádaskodnak, káromolnak, sértődöttek, ott rombolják Isten munkáját, ahol érik, közben lehet hogy önigazultak és még mindig kereszténynek mondják magukat, de bűnben élnek.

Szerintem, ha valaki ilyen módon, ahogy te, keresi az üdvösséget, és érzi, hogy valami nincs rendjén és szeretne visszatérni az Úrhoz, az nincs kiesve a kegyelemből, mert maga a megtérési szándék és a bűnbánat a kegyelem jelenlétének biztos jele egy ember életében (erre ugyanis nem vagyunk képesek Isten kegyelme nélkül). A szeretet hiánya baj, de Isten előtt nincs lehetetlen, nincs olyan, hogy "képtelen" vagy újra szeretni, bár lehet, hogy ehhez előbb meg kell gyógyítania a szívedet. Mert Isten szeretete a legkőszívűbb embert is képes újra érző és szerető lénnyé formálni, és amíg erre a legkisebb esély is megvan, addig nem fog lemondani arról, hogy ezt megtegye, az tuti!

A Szent Szellem káromlásával kapcsolatban Jézus akkor figyelmeztetett, amikor a benne lévő Szent Szellem ereje által csodákat tett (démonokat űzött ki emberekből), és a farizeusok közül némelyek azt mondták, hogy sátáni erők (pontosabban Baal-Zebúb, egy démoni fejedelem) által teszi a csodákat. Ez azt jelenti, hogy a Szent Szellemet egy tisztátalan szellemnek nevezték, a Szent Szellem munkáját démonikus, ördögi erők munkájának tartották. Erre mondta Jézus, hogy ez olyan káromlás (blaszphémia), ami sem itt, sem az eljövendő világon nem bocsáttatik meg az embereknek.