Ti miért vagytok túlsúlyosak?

Asztma...

6 éves koromig úgy néztem ki, mint akinek enni sem adnak. Aztán egy év alatt 10 kg szaladt fel rám, mert az asztma miatt pipával kellett inhalálnom minden nap, meg gyógyszereket szedni.

16 éves koromra elértem a 100 kg-t, ez megkongatta a vészharangot a fejemben :) Januárban töltöttem a 17-et, jelenleg 70 kg-nál járok és még többet szeretnék leadni. :)

én nem tudom

világ életemben kövér voltam, óvodában is, és végig egész életemben.

Ugyanazt és ugyanannyit ettem és eszek mint a családom többi tagja, pl a balerina tesóm.

kiskoromban szerettem tornázni, de aztán kicsúfoltak, még a tanárok is, és többé nem mertem mozogni, most meg már nem tudok.

Még sétálástól is elfáradok. Varratni kell a ruháimat, mert nem lehet kapni boltban akkorát.

Talán ha nem utáltatják meg velem a mozgást, akkor kordában tudtam volna tartani, de akkoriban, mozgás mellett sem volt normális a súlyom. Tini koromig azt mondogatták, hogy majd hirtelen megnyúlok és akkor majd normális lesz a súlyom is, de nem.

Soha életemben nem voltam se normális testalkatú, se vékony, soha nem fogytam, így elképzelni sem tudom, hogy az milyen.

Ha orvoshoz megyek csak megmérik a vércukromat (aminek semmi baja), és azt mondják egyek kevesebbet. Meg írnom kell pár napig/ hétig naplót, hogy pontosan mit és mennyit eszek, és utána leosztanak, hogy miért hazudok, ezzel csak magamat csapom be.

Mivel soha nem voltam vékony, így nincs bennem olyan, hogy "bezzeg akkor milyen jól néztem ki" vagy "milyen jól éreztem magam a bőrömben", így nincs olyan kép, amihez vissza szeretnék térni.

De előbb-utóbb ebbe úgyis beleroppan a szervezetem, és vége lesz, szóval azt várom.

Nagyon érdekes, amit az egyik fenti válaszadó írt, aki világ életében kövér volt. Én is így vagyok vele, már ovis koromban is pufók voltam, azóta sem változott jó irányba, egy-két periódust leszámítva. Mert ugyan le tudok fogyni kellő kitartással, mozgással és helyes táplálkozással, de egy év után ugyanott tartok, ahol előtte. Igaz, nem többet hízok, mint amilyen voltam (tehát nem igaz, hogy dupláját hízza az ember, én pont ugyanoda érek vissza, akármennyit is eszem, ha duplát, akkor sem leszek duplával több), így kezdek arra gondolni, hogy a szervezet beáll egy bizonyos tömegre és azt próbálja szinten tartani, mivel nem igazán ismerek olyan embert, aki lefogyott és pl 5 év múlva is szuperjól nézett ki, Schobert Norbit leszámítva, aki állítólag 104 kg volt gyerekkorában.

A kérdésre: nem gondolkoztam rajta, mert adott volt, hogy túlsúlyos vagyok, így nem volt minek felmerülnie (ez olyan, mint neked pl. barna a hajad, de nem gondolkozol azon, miért lettél barna (hisz rajtad kívül is volt barna haja másnak is), megszoktad... aztán az már rajtad múlik, átfesteted-e vagy együtt élsz a barna hajszíneddel, érted..).

Nekem is ugyan az mint az 5-ös válaszolónak.

Akkor voltam sovány, mikor megszülettem, alig értem el az 1500 grammot :D De nem emlékszem milyen volt soványnak lenni :( Állitólag majdnem éhen haltam, mert enni sem tudtam, és valami hasmenéses fertőzést is elkaptam. Jó kezdet, nem? :D

Engem a dokim endokrinológushoz küldene, ha nem félnék tőle, mint a tűztől...tudja, hogy nem a zabálás miatt vagyok ilyen kis koca.

Múlt héten mértem magam, mert muszáj volt...a párom rávett, hogy mérjem meg, mert én mindig azt mondom, hogy 150 kilós vágó súlyú koca vagyok, de ő nem hiszi, hogy annyi vagyok. Hát fogadtunk.

Basszus kulcs, vesztettem...tényleg nem vagyok 150, csak 136 kg. De attól még a vágó súlyom, és a cocás kocaságom meg van :D nem vagyok rá büszke, de legalább tudok rajta nevetni :D

A humorom mindig átsegitett a nehéz helyzeteken...talán akkor alakult ki, amikor a suliban nap nap után mindenki rajtam röhögött. De túléltem! És itt vagyok! És igen! Pasim is van! Elfogad és szeret ilyen malacnak, pont a nagy seggembe szeretett bele :D jóképű, szexi, és jó a fizetése! :D Szóval a csúfolódóknak üzenem, hogy kapjátok be tövig :DDDDDDDDD mert a kövér nő is lehet boldog! :DD

Előző vagyok.

Még annyit, hogy nem vagyok egy szétfolyó malacka.

Naponta 1,5 - 2 km-t sétálok a kutyámmal. Tehát a napi mozgásom meg van + egészségesen étkezek.

Mégis kövér vagyok :DDD

Az egész úgy kezdődött hogy, lehettem 5 éves amikor este megéheztem, szóltam apámnak hogy ugyan lenne szíves és csinálna nekem valami kaját. Apám rögtön nekilát és vágott 3-4 jó vastag szelet kenyeret megkente vastagon margarinnal és tálcán behozat, én pedig jó ízűen megettem. Na persze ezzel nem is lett volna probléma, de ebből az egészből rendszer lett apám mindennap hozta a kaját kb.

8-9 éves koromig onnantól már én hizlaltam magam.

Aztán jött a rengeteg probléma, nem test hanem lelki, valami oknál fogva mindenki utált csak mert kövér voltam,

no de ez egy másik történet.

A lényeg az hogy a baromi nagy adag kajáknak és az eszméletlen mennyiségű kenyérnek köszönhetően 19 éves koromra elértem a 127 kg.

Megvoltam a sulyommal, nem szeretem de úgy voltam vele

"ez van, úgy se tudok lefogyni".

Nem sokkal később viszont azon kaptam magam hogy napi szinten majd 1 kg kenyeret megeszek és hetente több mit fél kg margarint (plusz még ami belemet a szendvicsekbe).

Akkor felálltam és lehatároztam hogy ott és akkor elkezdek fogyókúrázni, habár nem maga a súlyom vitt rá hanem az hogy milyen eszméletlen mennyiségű kaját ettem meg.

Azóta 30 kg fogytam (még 15 vissza van), de egy dologba beletörődtem hogy ha nem akarok visszahízni akkor a hátralévő életemben nem ehetem azt és amennyit szeretnék.

Zárásként pedig a sétálás nem segít (legalább is normál étrend mellet), én 11 éven keresztül sétáltam napi szinten 3 kilométert (ebből több mit 300 métert hegynek felfelé) és csak annyit értem le vele hogy groteszkül izmos lett a lábam