Az IQ szint feltétlenül meghatározza valakinek a jellemét?
Igazából ezzel a kérdéssel egy vitát szeretnék elindítani.
Én úgy gondolom, hogy természetes becsülendő dolog, ha valakinek magas az intelligenciaszintje, de azzal nem értek egyet, hogy a nyugati világban manapság az IQ-ban mérik magát az egész embert. Az IQ szint a kognitív képességeket valóban nagyon jól reprezentálja, viszont az ember nem egy két lábon járó számítógép, nem egy "kartoték adat", és egy csomó más, és talán jelentősebb oldala van annál, mint az, hogy hogyan boldogul a reális dolgok terén.
Ismerek Mensa tagokat, van köztük mindenféle ember, de a jó részük számomra rettenetesen rideg, érzelmileg teljesen felszínes, már-már pszichopata vonásokkal rendelkező személy, akiket nem tudok "jobb" embernek tartani, csupán azért, mert egy bizonyos teszten magas eredményt értek el.
Azt pedig kifejezetten bajnak tartom, hogy az embernek csupán az egyik pólusa, abszolút önkényes hatalmat kapott a világban, és "tudománynak" titulálva, gőgösen minden "elvontat", minden érzelmen vagy lelkiségen alapuló dolgok feleslegesnek, nevetségesnek, primitívnek, "az állatvilágból származó csökevénynek", századrangúnak vagy akár lét jogosulatlannak kiálthat ki.
Az embernek két pólusa van: egy reális és egy érzelmi. Az IQ mellett létezik EQ is. Egy normális társadalomban ennek a két pólusnak egyenrangúnak kéne lennie, de az utóbbival sajnos néhány évtizede nagyon keveset foglalkoznak.
válasza:
válasza: válasza:"Nem elvetendő dolog az sem, de a ranglétrán lejjebb helyezkedik el."
Én pont ezt tartom a problémának. Szerintem ennek a kettőnek egyenrangúnak kéne lennie és harmóniában egymással, különben a világban disszonancia alakul ki. Nem mindent tudhatunk leírni a szavakkal, nem minden dolgot tudhatunk megfogni, józan ésszel felfogni. A materialista vagy ateista ember roppant kicsinyessége, hogy azt hiszi, hogy amit nem tud megfogalmazni, amit nem tud kimutatni az valójában nem is létezik, és csupán egyféle bizonyosságban hisz.
A világnak van egy materiális szférája, amiben természetesen a józan észnek kell fölényben lennie. De én úgy gondolom, hogy többek vagyunk néhány kg húsnál és vérnél, hogy az ember nem puszta anyag, és van valami magasabb entitás, ami emberré emel. Ezt nevezhetjük sorsnak, léleknek, istennek vagy akárminek, de ezt nem lehet jól meghatározott mutatókkal kimutatni, erről nem gondolkodhatunk úgy, mint a fizikáról, nem közeledhetünk hozzá úgy, mint egy bonyolult matematikai feladványhoz, erről teljesen másképp kell megbizonyosodni, éspedig a "kerekek" leállításával a fejünkben, merve átadni magunkat valami teljesen ismeretlen sodrásának. Ugyanígy az érzelmi szférához tartozó dolgokat sem kezelhetjük a realitásunkkal, mert ahhoz teljesen más "eszköz" kell, amit nevezhetünk léleknek, spiritusznak, intuíciónak, stb.
A lelkiségünk meghatározza a lényegünket, a józan eszünk pedig kormányoz és megóv minket a "félresiklástól", pl. az érzelmi kitörésektől. A kettő azonos súlyú.
válasza:Bizony, meghatározza.
Lehet valaki nagyon intelligens, de amellet pszichopata... :(
Teljesen egyetértek a kérdezővel ebben; az agy, és a szív is egyaránt fontos.
Ismerek olyat, aki nagyon intelligens, de egy igazán unszimpatikus, negatív ember. Illetve olyat is, aki kicsit talán butácska, de olyan jólelkű, amit sokan megirigyelhetnének.
Ennek a kettőnek együtt kéne lennie, nem csak az a fontos, milyen logikusan tud gondolkodni valaki, hanem hogy az érzelmeit megfelelően ki tudja-e fejezni, másokét figyelembe venni... stb. Én is erre az egyensúlyra törekszem.
válasza:Magasabb iq-val az ember több lehetőséget láthat szituációkban, bár szerintem önmagában csak iq nem elegendő ehhez.
Pl. én és 2 haverom közel azonos iq-val rendelkezünk, de cselekedeteink, teljesítményünk, viselkedésünk eléggé eltér.
'A' nagyon jó tanuló és fél óra alatt egyszeri elolvasással képes több oldalt bemagolni, viszont érzelmileg szinte sehol nincs, nem érti miért kellene átadni egy idősebbnek a helyet vagy kedvesnek lenni egy ismeretlennel. Elég furcsa látni, hogy egy ilyen számomra hihetetlen képességekkel rendelkező ember az élet más területein mennyire vak és érzéketlen.
'B' a legrosszabb tanuló közülünk és nagyon lusta, viszont ha valamihez logika kell azt átlátja pillanatok alatt, magolni nem nagyon tud és nem is akar. Tisztelettudó és az "érzelmi világban" ő állja meg a legjobban a helyét, neki van a legtöbb ismerőse és ő tud a legkönnyebben új ismerősökre szert tenni. Látja például az emberek hangulatát és jellemét, elég jó testbeszédolvasó és van egy kisugárzása is amire az emberek felfigyelnek.
Mindkettő felkészületlen, kevesebb lehetőséget látnak szituációkban és én vagyok az aki mindig túl "agyalja" a dolgokat.
Aztán itt vagyok én: szintén lusta, de magolni azért tudok, nehezen tudom rávenni magam olyan dolgok megtanulására ami nem érdekel, viszont aminél igen ott 1-2 napig is képes lennék akár alvás nélkül foglalkozni vele.
Az embereket általában elég jól ki tudom ismerni, bár a múltam miatt én vagyok az aki legkevésbé bízik az emberekben, de átadom a helyem és szoktam segíteni másokon ha tudok. Szeretem átgondolni a szituációkat, megoldani a problémákat, kísérletezni. És általában nekem szoktak lenni a leglehetetlenebb ötleteim.
Az iq önmagában nem tesz valakit jobb emberré vagy "okosabbá", szoktunk sakkozni és szinte mindig én győzök( pedig 'A' iq-ja lenne a magasabb) vagy kreatív munkáknál mindig nekem vannak a legtöbb, leglehetetlenebb ötleteim. Viszont mindhárman kellünk a különbözőségeink miatt a teljesítéséhez.
Néha jobb érzéketlenné válni, mert ha nem tenné akkor az ember felvenne minden beszólást és tönkre menne érzelmileg. Ugyanakkor ha nem foglalkozik az érzelmekkel valaki az ugyan úgy vissza üt. Az intelligenciát befolyásolja a fáradtság és egy bizonyos ébrenléti szint után érzelmi kitörések, depresszió jelentkezik és itt derül ki ha valaki nem tudja kezelni az érzelmeit, mert már pusztán iq-val nem tudja elnyomni.
A legnagyobb gond a mai világban az empátia hiánya, az emberek túl könnyen tudnak ítélkezni másokról(de önismeretük alig van) és még könnyebben tudatják gúnyos megjegyzésekkel ezt másokkal is. És ha az ember nem képes ilyenkor érzéketlenné válni akkor vagy elkezdődik a tehetetlenségből adódó önmarcangolás vagy szemet szemért alapon a visszavágás.
Ha önmagunkat sem vagyunk képesek megérteni akkor másokat sem fogunk tudni. Szóval az érmének két oldala van és szerintem is az lenne a legjobb ha mindkét oldal egyensúlyban lenne.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!