Belehet pótolni ennyi lemaradást?

A helyzet az, hogy 23 éves vagyok és elég negativ önértékeléssel nőttem fel, persze gyerek éveimbe nem voltam még olyan tudatos hogy ilyenekkel foglalkozzak, de mindig is nehezen ment az illeszkedés,tanulás, társasági élet, kivontam magam mindenhonnan,akaratgyengeség, figyelemzavar,diszlexia, akkor még a saját kis világomba éltem, és ha nem sikerült valami, azt is kudarcnak fogtam fel és többször nem probálkoztam. sokszor mások látták ezt rajtam és még ők is "belém törölték a sarukat, nem tanultam semmiből, nem gondolkoztam előre. még hobbim se volt ahol kipróbálhattam volna magam, nemvolt meg a versenyszellem h jobbra törekedjek. nemmertem. de még normális kamaszkorom se volt ahol kipróbálhattam volna a képességeimet. csak behúzódtam a szobába gép elé, és senkinek nem mondtam semmit, az érzéseimről.

Igy ez mai helyzetemre nézve nagyon visszaüt. úgyérzem rengeteg mindenről levagyok maradva,amik a közéletbe vannak, mind emberi kapcsolatok terén is. nagyon gyatra, egyszerü a szóhasználatom,ha hallok egy általam nemismert szót, vagy megkérnek vlamire, amit nemtudok, akkor már leblokkolok és elveszve érzem magam mivel nincs tapasztalatom, a témábol. bonyolultabb dolgok nehézséget okoznak, nemtudom megoldani, ill nemtudom követni-következtetni rendesen a beszélgetéseket és alig emlékszem. nehezen fogadok be új dolgokat. nemtudom kezelni az érzéseket. ezekmiatt önbizalomhiány, ezt mások is látják, mondták már hogy legyek lazább, határozotabb. de hogy, ha nincsennek pozitiv emlékeim, s nincs tapasztalatom?. se pozitiv erősitések, s Nem segitenek az emberek pont ezért, mert ugye.. mindenki kerülni akarja a negativ embereket, nehohgy magukkal rántsa. és mindenki az érdekre megy, hogy cserébe mit tud nyújtani a másik.

Járok pszichológushoz, azóta jött ez a tudatosság, felismerés, hatalmas nyomás nehezedett rám, most h tudom mi is a valóság ahol vagyok, és mik gyültek össze évek alatt. és ha belegondolok, hogy lesz igy családom, normális munkám, életem. ha nem tudok kiállni magamért, s nincsennek elvárásaim magammal meg másokkal szembe sem.

Ebből szeretnék változni, csak nemtudom hol kezdjek neki, vannak szorongásaim,főleg ha emberek közé kell mennem, mostmár ettől hogy ezeket tudom..

Hogy pótoljak ennyimindent ? mi az ami segitene kilépni ebből a helyzetből ? lehet egyáltalán még ilyen korba ilyen mérvü fejlődésen átmenni ? kezdésnek legalább csak az énképemet erősebbé tenni, hogy legyen önbizalmam, amiből kitudok állni. valami edzés ami erősebbé, alaposabbá tenne, hirtelen a katonaságra is gondoltam, vagy valami edzőtábor ahol megtanitanak az életre. vagy akármi olyan dolog ami önismeretet ad ?.