Miért utálják, és gyűlölik, az öregek a fiatalokat? És miért kötnek bele, folyton, a fiatalokba?

Én nem általánosítanék, bár alóban nem ritka jelenség.

De majd megkapod a választ: a mai fiatalok nem ismerik a tiszteletet, amit persze ugye megtanulhattak a mai felnőtt korosztály tiszteletre vonatkozó példamutatásából.

Ja, nem, mégsem. Hiszen folyton folyvást azt szajkózzák, a mai fiatalok milyen züllőttek és ostobák. Akkor nem tudom a választ.

Én nem így vettem észre

Mifelénk nagyon sok rendes és kedves idős lakik. Gyakran csevegni is szoktam velük, ha éppen nincs más dolgom (buszra várok pl)

Irigység, butaság.

Ha rád jön, mennyetek szobára.

Igen, alapjáraton nem zavarná a fiatalokat az öregek, de az öregek a legtöbb esetben már azt irritálónak tartják, ha egy fiatal van a közelében, és szép, okos, stb...

Ha meg még párja is van....az már megbocsájthatatlan bűn.

OFF: Miért teszel mindenhová vesszőt???!!!

ON: Talán az is benne lehet, hogy féltékenyek, hogy ők már nem lehetnek ilyen fiatalok. Meg azért is persze, mert tényleg nem olyan ez a mai generáció, mint amilyenek ők voltak, és ez zavarja őket. Meg szerintem legtöbbjük alapból ilyen búskomor hangulatú, és mert nincs jobb dolguk.

Ebben az országban eleve a többség meglehetősen beképzelt, de borzasztóan tájékozatlan, igénytelen, elmaradott.

Egy idős ember meg teljesen más korban nőtt fel, alig van köze a mai világban, próbál ragaszkodni a régi „értékekekhez”. Raádásul burokban élnek, nyelvet nem beszélnek, a kis környezetükben társalognak a hozzájuk hasonló nem túl okos emberekkel, így nem veszik, hogy buták.

Papám példáját tudom mondani, aki szerencsére még mindig él, de egész életében próbára tette a körülötte lévő embereket. Neki volt mindig igaza van, senki nem szegült neki ellen, akármekkora baromságot mondott, és ezért egész életében tévedhetetlennek gondolta magát és egyáltalán nem ismer semmilyen határt. Meg kellett tanulnia, hogy nekem meg a testvéremnek már nem dirigál, mert egyszerűen nem csináljuk azt, amit mond.

De itt a gyk-n is láthatod, bizonyos idősek mennyire nem tudják, hol helyük. Most nemrég valami idős séf osztotta ki a fiatalokat, hogy ne menjenek ki külföldre, itthon tegyék jobbá az országot. Először ha élőben próbálna így nevelni, lehet, hogy úgy nyakon vágnám, hogy felállni nem tudna, aztán meg nevelgesse a családtagjait, ne idegeneket.

Aztán volt olyan is, hogy hosszú hajjal lilában bicikliztem, erre egy nyugdíjas polgárőr morgott valamit az orra alatt, de olyan is volt, hogy később kellett a Duna-partra mennem biciklizni, mert ott volt egy idős festőművész, aki mindenkinek kéretlen tanácsokat adott arról, hogy házasodjak meg, hova menjek biciklivel, mintha a gyereke unakája lennék, és egész világ meg a tanítványa.

A „Felneveltünk egy életképtelen generációt” című írás tényleg jó példa (Valaki írta a GYK-n is) arra, mikor egy piacképes tudással nem rendelkező, egész életében keveset kereső idős tanárnő erős szereptévesztésben van, és meg van sértődve, amiért a tudása elavult és a fiatalok nem olyan szolgalelkűek, mint ő. A kedvencem az volt, amikor ezt az írást egy egykori főnököm, egy 100 kg- os érettségivel rendelkező nő is lájkolta, akinek a tudása kimerült a fénymásolásban. Ő is borzsztóanm meg volt sértődve, amiért minden fiatal otthagyta a cégét, és továbblépett.