Mit gondoltok azokról az emberekről, akiket soha nem láttok mosolyogni?

Én a szemből itélek. Ha, a szemén látszik, hogy boldogtalan akkor nyilván azt gondolom róla. Vagy ha csupán nem az a jópofizós társosági lény és a szeme sem "sír" akkor pedig a gesztusai mimikáiból ítélkezem.

Tegyünk fel egy elméletet.

A munkahelyeden vagy, éppen ebédszünetkor. A nagy kerek asztal körülötti székén ülsz direkt legközelebb az ajtóhoz mondván: "Hogy minnél hamarabb jussak ki". Fölállsz de véletlen megbotlik a lábadban az egyik kollegád. Ő, nagyban bocsánatod ért esedezik, de te csak gyorsan legyintesz. Ott, hagyod. Letrapogsz egyedül a büfébe és kérsz magadnak valami alkoholtartalmút (a munkahelyeken nem valószínű a fröccs és a tequila árulása de talán még a sör szóba jöhet, szóval azt kérsz). Csendesen kortyolgatod italodat és melléd ül 4-5 munkatársad. Megpróbálsz nem figyelni rájuk. Pár pillanattal később megkérdeznek valamit de te nem hallodtad a kérdést. Nemhogy vissza kérdeznél inkább motyogsz valamit, majd eltávozol.

Nos, ha az elméletben így viselkedsz (nem részleteztem a sóhajokat, a fejvakargatásokat stb...) akkor boldogtalan depressziós vagy némi antiszociált beütéssel.