Taszítanak a boldog, "címlapfotós" emberek. Más is van ezzel így?

"És ez nem feltétlenül azért van, mert XY elcseszte az életét, meg nem gondolkozott elég pozitívan. "

Hát nem is attól, hogy pozitívan gondolkodott, attól nem lesz semmi rosszabb.

Az ilyen embereknek amúgy több 'fajtája' is van. Néhányan tényleg ilyen szépnek látják a világot. Páran tudják, hogy nem az, de ezt nem tudnák elviselni, ezért inkább áltatják magukat. És még sok más okuk is lehet az állandó mosolygásra.

Például nekem is sokat számít a pozitív gondolkodás. Nem mosolygok állandóan, nem csak szép és jó dolgokról beszélek, nem hazudok önmagamnak, de minden helyzetből próbálom kihozni a lehető legjobbat. Az, hogy a világ sz*r, még nem jelenti azt, hogy én nem érezhetem magam jól benne. Ha csak ülök és kesergek, attól sem lesz semmi sem jobb, ha viszont összegyűjtök magamban egy nagy adag optimizmust és felállok, hogy nekem ez igenis sikerülhet, megpróbálom! Akkor lehet, hogy tényleg javítok egy kicsit a saját helyzetemen. Persze az is megtörténhet, hogy koppanok egy nagyot, de rosszabb nem lesz, mint amilyen előtte volt.

Kevered a szezont a fazonnal: )

Engem biztosan nem szeretnél, ha ismernél, de annak, hogy végtelenül pozitív, és optimista egyén vagyok, semmi köze nincs ahhoz, hogy ne vennék tudomást a világ problémáiról. Azért mert minden pozitívan fogok fel, még nem élek rózsaszín burokban. Racionális vagyok én is. Mégis aki ismer, annak az első gondolata rólam az, hogy örök optimista. De ettől még nem gondolom azt, hogy ne lennének a világban problémák. De én az én életemet élem, akin tudok eközben segítek, de azzal, hogy éjjel nappal az elveszett maláj gépre gondolok, és arra, hogy az élet milyen kegyetlen, senkin se segítek. Magamon meg úgy segíthetek, ha pozitív vagyok, optimista, és előre nézek.

Azért nem érted meg az ilyen embereket, mert folyamatosan negatív emberekkel vagy körülvéve, akik mindenfajta segítségre szorulnak. Mivel ez a munkád, nem tudod ezt kiiktatni.

Egy normális ember, aki szeretné az életét előrébb vinni minden téren, kénytelen mellőzni azokat, akik "lehúzzák" folyamatosan keseregnek, maguktól kénytelenek lábra állni.

Nekem van egy komolyabb betegségem, ám ennek ellenére olyanba fogtam bele, ami egy ereje teljében lévő embert is kikészíti. De muszáj, és ez ad erőt, hogy végigcsináljam, a harc.

Sajnos sokszor be kell csukni a szemünket, mert nem tudunk mindenkin segíteni, de vannak olyan mártír életmódot folytató emberek, akik nem is igénylik ezt, ha a "világfájdalma" képet vetítik magukról, akkor érzik jól magukat. Anyám ilyen, szegény, sajnálom érte, de nagyon idegesít.

Meg vannak egészen kifordult gondolkodású emberek, őket okolom olyan élethelyzetekért, amiért nem érzem, hogy nekem kellene tennem a változásért. És amíg van 1 milliárd ilyen ember, addig én egyedül kevés vagyok hozzá. Te is sajnos.