Miért tekintjük szánalmasnak, gyerekesnek, ha valaki bosszúálló?

Persze, hogy az, én csak megpróbáltam kitalálni a példádból, hogy akkor szerinted mi is lenne ilyenkor a megfelelő viselkedésforma.

Tényleg, mi lenne?

Kövezzetek meg, de szerintem a bosszúállással nincs semmi probléma, ha annyit adok vissza, amennyit kapok és nem többet.

Egy példa:

Adott egy fiatal nő. Teherbe esik a barátjától, akivel nagyon szeretik egymást. Csakhogy a fiú a szülei nyomására arra kényszeríti a lányt, hogy vetesse el a közös gyermeküket. A lány megteszi, mert nincs más választása. Aztán pár évvel később újra egymásra találnak. Az esküvőt szervezik, meghívók kiküldve, étterem lefoglalva, stb. És egyszer csak a nő "valamilyen véletlen folytán" meggondolja magát. Bosszút áll. Szerintem korrekt.

Érdekes, mintha a 6-os történetét már olvastam volna valahol nemrég…

Egyébként a bosszú tervezgetése tud egy kis elégtételt adni, amíg friss a sérelem, és ez sokszor elég is, hogy ne történjen meg ténylegesen, bár olyan is van,hogy valaki annyira belelovallja magát, hogy általuk még dühösebb lesz az illetőre, és még vehemensebben akar visszavágni, úgyhogy vigyázni kell vele.

Ha megerőszakolod a nőmet, akkor szépen meg fogsz rohadni a fegyházban, és hidd el, mindenki kedvence leszel! Majd akinek az az asztala, az bosszút áll. Nem mondom, hogy nem vernélek bucira néhány igen atyai pofonnal, ha lehetőségem adódna rá, de nem úsznád meg ennyivel, és nem én találtam ki, hanem azok a bosszúszomjas törvényhozók, akiknek az a dolguk többek közt, hogy elegendő elrettentő erejű büntetéseket ötöljenek ki, de módjával azért, csak hát na, mégse keveset.

Nyilván futni hagyni azt, aki másokra veszélyes, nem praktikus. Lehet, hogy személyes indíttatásból kapnál párat, de érthető a felháborodás is, nem?

A kicsinyes bosszúállók viszont más téma. Nekik tényleg meg se kellett volna születniük. Szebb volna a világ nélkülük enyhén szólva. A szemet szemért elv pedig szintén nem morális elv, hanem az elrettentő erő miatt szükséges, és ELV, tehát arra szólít, hogy ne tedd, mert veled is megtörténhet, és neked se jó. Tehát azokat, akiknek nem nagyon okos a szívük, a vélhetően viszonylag okos eszükön keresztül világosítja meg arról, mit ér ártani egymásnak.