Mit csináljak ha gyűlölet van bennem és irigység?

Add ki magadból. Azt nem lehet csinálni, hogy ne is legyen, mert azt elfojtásnak vagy hasításnak hívják és nagy károkat okoz. Ha van, akkor van, azzal kell csinálni valamit, ami van.

Remekül lehet lazítani és elaborálni (feldolgozni) az ilyen indulatokat pl. zenével, rajzolással, festéssel, naplóírással (csak őszintén és csak magadnak!), énekkel, futással, úszással, bicajozással.

Semmiféle szégyenletesség nincs abban, ha valakiben gyűlölet és irigység van - lévén, hogy sok minden miatt keletkezhet benned ilyen indulat. Pl. vannak olyan emberek, akik kedvelik az ilyen indulatokat kiváltani másokban. Akkor is szégyenletes a gyűlöleted, ha mások váltják ki belőled? Na szép is volna! :(

Aztán: a mély depresszió és a mély gyász része a gyűlölet ez elhunyt iránt (aztán önmagunk iránt. Én pl. ebben vagyok most.)

Az irigység pedig szerves része az iskolai teljesítmény-harcnak, a munkahelyi harcoknak, illetve naponta kelti a média.

Úgyhogy eszedbe se jusson szégyellni a saját érzéseidet!

Annál nagyobb baj nem is lehet!

Amikor fáradt az ember, akkor a tudatos oldala - a racionalitás - kissé le van kapcsolva, és a másik oldal erősebb: ilyenkor jönnek fel a valódi, mélyen fekvő érzelmeid, az álmaid, a szabad asszociációk, a félemek, az indulatok. Ne fojtsd el - éld meg!

Találkoztam már itt olyannal, aki hozzád hasonló cipőben járt. Javasoltam neki, hogy tanuljon meg szeretni, szeretetet elfogadni és adni. Nem akart. Az a kérdés, hogy te akarsz-e? Vagy igazából jó neked az, hogy irigykedhetsz és gyűlölködhetsz, hiszen így mindenki más a hibás, a rossz, és akkor neked nem kell tenned semmit, nem kell változnod, erőfeszítést tenned. Mert ez másképpen nem megy.

Jó módszer az is, hogy figyeled magadat, ahogy felbukkannak ezek az érzések, és tudatosítod, ahogy az előzőkben írták.