Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Miért van az, hogy a legtöbb...

Miért van az, hogy a legtöbb színész valahogy nincs rendben emberileg, kiegyensúlyozatlanok, morálisan szétesettek, sok köztük a szenvedélybeteg, és a kellemetlen természetű?

Figyelt kérdés

Nem, nem előítélet, és sok kivétel is van.

De sajnos valahogy mindig belehúzok, már a többedik színész férfi, akivel kapcsolatba kezdtem, gázol át a lelkemen, vagy hagy cserben, vagy épp az alkoholizmusa miatt nem lehet vele mit kezdeni. Értelmes lánynak tartanak, én is annak tartom magamat, de nem tudom, miért van ez a jelenség, sajnos nem tudtam még eggyel se hosszabb ideig együtt lenni.

Valami pszichés kattanása van a legtöbbjének, vagy mi?

Van valaki, aki kiismeri magát a témábnaa?


2014. júl. 4. 04:58
 1/9 anonim ***** válasza:

Én dolgoztam színházban sokáig, nem véletlenül lesz valakiből színész, valahol ez egy jókora exhibicionizmusból fakad, ez a tulajdonság meg sok minden rovására van meg egy emberben.

Konkrétan ismerek egy olyat is, aki a rengeteg csalódás, kudarc ellenére sem hagy fel a pályával, érheti bármi, ő csak színészkedik tovább.

Aztán vannak, akik reagálnak a negatív hatásokra, gondolom belőlük lesz a szenvedélybeteg, mert a stresszt valahogy le kell gyűrni.

2014. júl. 4. 05:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:

Szia!

Inkább az a kérdés, mért vonzódol morálisan kifogásolható, szenvedélybeteg emberekhez... ha állítasz a vonzókádon, pont ki tudod kerülni, hogy ilyen helyzet előálljon.:)

2014. júl. 4. 05:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 A kérdező kommentje:

#1.


Hú ez izgalmasan hangzik :-) tényleg ott dolgoztál, hát igen, akkor Te tényleg hitelesen láthato hogy miért ilyenek.

Örülnék neki és sokat segítenél, ha írnál még erről, amennyit persze a diszkréció enged, és ha akarod privátban is - sokat segítenél, mert elég ramatyul vagyok miattuk.

2014. júl. 4. 05:37
 4/9 A kérdező kommentje:

#2


Nagyon aranyosan írtál :-) köszi, hát igen, ez tényleg jó kérdés.

Az a helyzet, hogy ezekkel a színész pasasokkal mindig akkor kezdtem, amikor valami őrületesen vonzott bennük, konkrétan volt olyan, akinek a külseje annyira tetszett, hogy alig álltam a lábamon amikor mellettem volt, amikor összejöttünk, akkor pedig csak csodáltam - sajnos durva vége volt.

Volt aztán olyan, akinek a színészi játékába, a vicces privát egyéniségébe szerettem bele, és a vicceskedő alak ugye ezt jól ki is használta.


Az lehet a válasz, hogy nem tudok ellenállni ha valami nagyon kedvemrevalót látok - és mondjuk minden értelemben vonzóbbak valami (nem, nem degradálok, csak saját szemszögből mondo) szürke kis irodistánál, jogásznál, céges öltönyösnél, vagy épp munkásembernél. Akkor is, ha az eszem tudja, hogy azért ott nagyobb biztonság lenne.


Valahogy helyre kellene ezt raknom, de nem megy, kiváncsi vagyok viszont, Te miért írtad azt amit írtál. :-)


Mindenkinek zöldkéz!

2014. júl. 4. 05:43
 5/9 anonim ***** válasza:

Azért, mert szerintem így van. Vagy legalábbis én is hasonló cipőben járok, és a legtöbb ember, akinek szerelmi gondja van. Csak engem foglalkoztatnak is az okok és a megoldások annyira, hogy talán ez is lesz a szakmám.:)

Már kinéztem magamnak a SOTÉ-n egy szakot, ami a tudományos alapja lesz a szakmai munkámnak, amúgy meg a még főleg csak magánpraxisokban művelt sorskorrekciós technikákat preferálom.

Mind ezt mutatja, hogy a választásunk dönti ezt el.

Mindig megvan bennünk valahol az ő kiborító, környezetpusztító viselkedésüknek az ellenpólusa is, ami egy kiegészítő szenvedélybetegség, önpusztító attitűd, amin meg nekünk kell csiszolnunk, hogy kiegyensúlyozottak legyünk. És amint ez megvan, máshova fókuszál a vonzalmunk.

2014. júl. 4. 05:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
48%
Én úgy látom, (naponta rengeteg színésszel találkozom) hogy a legnagyobb részük nincs tisztába önmagával, a világban elfoglalt helyével. Mintha folyamatosan keresnék önmagukat és ettől egyre harsányabbak, hogy igazolni tudják, milyen jól érzik magukat közben meg rém bizonytalanok és elveszettek. Egy ember pedig, aki nincs tisztában magával, önimádó és mindig délibábot kerget, elég nehezen tud egy normális értékrend szerint korrekten viselkedni.
2014. júl. 4. 05:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:
Talán az, hogy életük jelentős részében nem saját magukat adják, hanem más ember, más jellem bőrébe bújnak. Egy színész szakmailag éppen azért lesz színész, mert képes jól átérezni és kifejezni, hogy mit érez, mit tesz, hogyan viselkedik egy másik ember. Így aztán személyiségfejlődése bizonyos értelemben zavart szenved, mert sokszor talán ő maga sem tudja, hogy a magánélet bizonyos helyzetiben spontán módon hogyan viselkedjen, összekeverednek benne mindazok a viselkedésformák amelyekkel született és amelyeket megtanult a szakmája által. A viselkedésnek és az érzelmeknek ez a tarkasága sokszor nem hagyja érintetlenül a személyiséget, bizonyos feszültségek pedig nyilván szinte törvényszerűen vezetnek az alkoholizmushoz. Valóban nagyon kivételes, ha véletlenül úgy alakul egy színész élete, hogy magánéleti harmóniája miatt képes tökéletesen különválasztania a magánéletét a munkájától, de ez talán gyermekkorától kezdve alakulhat ki.
2014. júl. 4. 07:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
Én is ismerek sok színészt.Több oka is lehet, egyrész a színészekben van egy kis magamutogatási hajlam, ez beképzeltebbé is teheti öket, bunkóbbá stb.A másik ami valószínűbb, hogy úgymond művészek.Ez alatt azt értem, hogy a "művészvilágban" forgó emberek igen nagy rész nem normális, ha lehet így fogalmazni.Szenvedélybetegség, bunkóság stb.Van természetesen ellenpélda is, de ez igen jellemző közöttük.
2014. júl. 4. 11:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 A kérdező kommentje:

Nagyon örülök a sok értelmes hozzászólásnak, igen, sajnos nekem is pontosak ilyenek a tapasztalataim.

Véleményem szerint nagy arányban vannak köztük személyiségzavarosak, szociopátiás jeleket mutatók.

Az a rossz, hogy lehet, hogy ezekre úgymond szükségük van, hogy hitelesek legyenek egy szerepben, de szerintem legtöbbjüknek komoly és állandó pszichológiai karbantartásra volna szüksége, hogy ne csak abban a művészvilágban tudjanak létezni, ami gyakran olyan abnormális, hogy nem csoda, hogy őket is még olyanabbá teszi.

És valóban van ellenpélda, ismerek olyan férfiszínészt, aki példaként álló pozitív értelemben, viszont ez a ritkább.

A legtöbbje olyan, ahogy leírtátok.

Mindenkinek zöldkéz!

2014. júl. 5. 01:11

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!