Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Mit kéne tennem ahhoz, hogy...

Mit kéne tennem ahhoz, hogy én is 'érdekesebb' legyek?

Figyelt kérdés
Új környezetbe kerültem (gimi), ahol mindenki tud valami különlegeset produkálni. Vagy sportol, vagy színészkedik, énekel, táncol... Én meg sportolni nem sportolhatok egy régi betegség miatt, úgy érzem, a színjátszást, a hangszeren tanulást már 'lekéstem' azonos okból kifolyólag. Úgy érzem, semmi különleges nincs bennem. Bár a felnőttek, akik tudják, mi volt velem, azt mondják, hős vagyok, hogy megküzdöttem vele, de szerintem nem az tesz különlegessé. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, én írtam a legjobb felvételit az osztályban, megyei versenyeket nyertem, de ennyi. Semmi extra. És hihetetlenül kevésnek és szürkének érzem magam.

2014. júl. 15. 17:59
 1/5 anonim ***** válasza:
100%
Azt csináld, amit szeretsz. Nem leszel kevesebb senkinél, ha nem pont ugyanazokat csinálod, mint ő.
2014. júl. 15. 18:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
Ezek az értékeid amit leírtál és amiket nem, senki sem egyelőbb a másiknál, aki pedig nem néz semmibe vagy azt gondolja,nem vagy különleges, hát azok buták, beképzeltek, ne hozzájuk viszonyítsd magad. Én már 32 évesen megtanultam, hogy az emberek jó részének a véleményét, dolgait, szokásait,mit gondolnak,akár rólam nagy ívbe les**rom.
2014. júl. 15. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 A kérdező kommentje:
Köszönöm az eddigi válaszokat. Az is problémám, hogy zárkózott vagyok, nehezen nyílok meg mások előtt.
2014. júl. 15. 18:31
 4/5 anonim ***** válasza:
Én pár éve ugyan ebben a cipőben jártam mint te. Sajnos nekem is van egy betegségem, amiért a környezetem, családom hősként kezel, ugyanakkor nagyon sok mindenről lemaradtam a betegségem miatt. Ez miatt én átokként gondoltam a betegségemre. Mikor a társaim nyáron ide-oda mentek, én mehettem a kórházba a különböző műtétekre és vizsgálatokra... Nem volt kellemes érzés gyerekként. Nem is volt akkoriban egy barátom sem. De aztán ahogy nőttem, megtanultam elfogadni magamat a betegségemmel együtt. Tetszik, nem tetszik, ezzel kell együtt élnem. Siránkozhatok bent a szobámban, vagy pedig adhatok egy esélyt magamnak és élhetek úgy, ahogy a lehetőségeim engedik. Most már rájöttem, hogy nem vagyok kevesebb, vagy rosszabb ember azért, amiért nem csinálhatom ugyan azt, amit a többiek, mert régebben erre vágytam, mert azt hittem, attól leszek normális. Most már szerencsére nem azt akarom, amit a többiek, hanem azt, amitől én jól érzem magam (és lehetőségem is van rá). Csak fedezd fel a lehetőségeidet és jól használd őket! Ha esetleg beszélgetnél valakivel ezekről, írj nyugodtan privátot is. :)
2014. júl. 15. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:
Így van jól leírta az előttem levő.
2014. júl. 15. 22:54
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!