Titeket zavar, ha ismeretlenek utcán, mosolyogva rátok köszönnek és "szép napot! " kívánnak? Vagy megdícsérnek valamit. Esetleg valami jót mondanak nektek?

zavar, mert általában kiderül, hogy ismernem kéne és gőzöm nincs ki az (szomszéd, régi kolléga, anyám barátnője, volt tanárom, volt osztálytárs)

Engem nem, bár utána el szokott kezdeni mászkálni az agyamban az a bizonyos bogár, hogy na őt hol is láthattam, vagy honnan is ismerhetem?. :D De sokszor rájövök, hogy vannak szimplán kedves emberek, akik csak úgy köszönnek ismeretlenül, vagy odajönnek hogy váltsunk pár szót. :) 24L)

Engem egyáltalán nem zavar,sőt néha beszélgetésbe elegyedek az illetővel:)) Örülök,ha vannak kedves emberek:) Egyébként én is szoktam "csak úgy" odaköszönni másoknak,tapasztalatom szerint nem zavarja őket sem.

Ismét a 2-es vagyok. Nem rossz szokás ez, hiszen megesett hogy egy mosollyal szembejövő emberke köszönése feldobta a napom, hiszen igaz csak köszönt, de áradt belőle a nyugalom, és a jó kedv. Olyan is volt, amikor eléggé magamba voltam fordulva, és pont egy ismeretlen pár kedves szava dobta fel az egész napom. Pont azért, mert az emberek ilyenkor elfogulatlanul mondják amit mondanak, és ez a legjobb érzés, nem hízelegni, vagy nyalizni akarnak, csak egyszerűen a másiknak örömet okozni. Ez az én szememben abszolút de jó dolog, csak ez nem mindenkinek tetszik, személyiségfüggő. Valamilyen szintű nyitottság kell hozzá. Bocsi a hosszú válaszért, de ilyen terjedelmesre sikerült. :D

Mivel az utóbbi években egyre több a gondterhelt arc az utcákon, inkább örülnék neki.

Még soha nem fordult elő velem ilyen. De amúgy is egy ismeretlen mi a francnak köszönne főleg ha még nem is láttam?

Nem vagyok besavanyodott, komplexusos, munkanélküli pszichopata, így nem zavar, ha egy másik ember rám mosolyog, és szép napot kíván.

Nem zavarna, csak furcsállnám; biztos azt gondolnám kissé részeg az egyén... :D

Én azt mondanám egy teljesen ismeretlennek, hogy Rossz napot! De nem mosolyyognák hanem szakadnák a nevetésbe. :DD