Miért érzi magát az ember ennyire vacakul, amikor véget ér valami nagyon jó? Veletek is így szokott lenni?

Ez a hétvége valami elképesztően jó volt péntek estétől kezdve vasárnap reggelig. Nagyon eseménydús volt, és minden pillanatát élveztem. Amúgy is vártam már nagyon, de ezerszer jobb lett, mint amire számítottam. Viszont amióta véget ért, nagyon rossz a hangulatom) sokszor sírnék, és ürességet érzek. Mint pl amikor véget ér a nyaralás vagy túl vagyunk az ünnepeken januárban, és újra jönnek a hétköznapok. Ezek ilyen megismételhetetlen csodás emlékek, utána mégis úgy érzi magát az ember, mint a mosott xar...