Miért félnek egyesek a bohócoktól?

Valószínű egy gyerekkori élmény után köthető, amit úgy élt meg a gyerkőc, hogy nem egy humoros jelenség.

Elvitték cirkuszba, őt választotta ki a bohóc, ő meg ott nyivákolt, mert nem akarta.

Az összes fóbia így alakul ki, kezelése minden esetben a kialakító körülmény fokozatos összeszoktatásával szüntethető meg.

Nekem tériszonyom volt anno.

Belőlem is egyfajta taszítást vált ki, a mai napig.

Gyerekkoromban láttam valami filmet amiben a bohóc volt egy gyilkos. Nem tudom mi volt már a címe, vagy miről szólt, de tudom hogy azóta alakult ez ki bennem.

Nemrég voltam cirkuszban, ott egy idős bácsi volt a bohóc. Ő viszont a nagyapámra emlékeztetett, és nem is volt úgy annyira intenzívem kifestve.

De a kisgyerekek nagy része rajong a bohócért.:)

18N

A bohócok nagyon félelmetesek, annál már csak rosszabb ha egy törpe öltözik be bohócnak.

Nekem nem volt semmi gyerekkori traumám velük, de irtózom tőlük. Nem is viccesek csak hangosak meg nem is tudom. Mint egy ilyen szürreális izé.

Mondjanak le a bohócok!

Én nem csupán a bohócoktól idegenkedem, de múltkor az "egyetemi kabalát" (valaki beöltözött egy ilyen nagy jelmezbe) is szép lassan, de biztosan magára hagytam.

Az én esetemben az ok: nagyon nagy mértékben tájékozódom más emberek/állatok szándékáról a metakommunikációs "csatornákon" keresztül, és a bohóc (ill. a maszkot viselő emberek) esetében ez vagy el van ferdítve, vagy egyenesen megszűnik létezni. Ezért ösztönösen idegenkedem az ilyen jelenségektől. =D

Egyesek szemében rémisztő a sminkjük.

Mások szemében a túl közbetlenség - ők hozzá vannak szokva, hogy egy nyilvános helyen meg tudnak maradni átlagosnak, nem kitűnőnek és zavaró, amikor egy vadidegen odamegy és így minden figyelem rájuk irányul... plusz olyan dolgokat tetetnek vele, amit nem is akarnak megtenni... plusz, csak viccnek szánják, de ezen emberek nem szeretnek beégni, de így megalázva érzik magukat.

Én nem félek tőlük, csak nem szeretem őket. De én semmilyen más olyanfajta embert nem szeretek, aki egy vadidegen és mégis odajön az utcán és valami módon eléri, hogy kitűnjek a tömegből, mindenki engem néz, jól bealázzon. Nem vagyok antiszoc meg asszoc se, csak nem szeretem, ha így felhívják rám a figyelmet...

Amúgy amit az előbb írtam részben gyerekekre is igaz lehet szerintem.

Mármint, gondoljatok bele; bizonyos gyerekek hozzá vannak szokva a normális környezethez, a megszokott dolgokhoz, a csendes körülményekhez.

Az még oké lenne, ha kiállna valaki idétlenl kisminkelve és ökörködne x ideig... De amikor bepattannak közéjük és hirtelen kapcsolatot teremtenek velük.

Meg kicsit ijesztő a stílusa némelyiknek, mármint ez a hirtelen elkiáltásaik meg, na jó ezt nem tudom leírni normálisan, de értitek mire gondolok.

Gyerekkoromban is megjelentek ezek; volt pl hogy egy bohóc odajött és azt se tudtam mi a túró van ő meg összevissza csinálta nekem a dolgait és a közönség majd megfulladt a röhögéstől, részben azért, mert fel se fogtam, hogy mit akar tőlem a manus, én meg pislogtam nagyokat.

És én mindegyik ilyen izét utáltam. A Télapós műsort utáltam, ha felrángatott a színpadra, utáltam a táncbemutatókat, ha felrángattak a színpadra, utáltam ha hirtelen vetélkedő volt és felrángattak a színpadra.

Ma meg szimplán attól is hülyét kapok amikor a metrón a szemben ülő ülés végéből odakiabálva megszólít egy nő...

Mondom, ettől nem vagyok embergyűlölő, vannak barátaim, családom, csak a feltűnősködést nem szeretem. Attól más csinálhatja, de ne vonjon engem bele.

En irtozom toluk.

DE nem mindegy szamomra, hogy milyen bohoc. Ez pont furan fog hangzani, mert a felelmetesektol nem felek. (Pl mint most az "AZ" filmben) sot...Most megyek nem sokara horror cirkuszba. Ott pont ilyen gonoszabb bohoc lesz.

En azoktol felek, akiknek mosoly van festve az arcara.

Olyan hamisak. Sosem tudhatod az igaz szandekukat. Tulsagosan feltunoek, kozvetlenek, es hangosak.

Szamomra ez... Ahh hagyjuk. Mar most rosszul lettem :D