Az ilyen típusú emberek egy idő után már nem unják meg saját magukat? Furcsa kérdés lehet, de nincs olyan akinek már egy idő után már saját magából is elege lesz?

A sztori: panaszkodnak ész nélkül, úgy, hogy a másikat lelki szemetesnek használják. Ha mondasz nekik valamit, akkor is úgy kezelik hogy minek mondod, ők már úgyis eldöntöttek valamit, felesleges. De azért panaszkodnak. Van olyan is közöttük, aki önmagának csinálja a gondokat, tudja hogy ha bizonyos dolgokat nem tenne meg, akkor nem is lenne az a következmény ami, mégis megteszi, holott tudja mi jön utána. Majd panaszkodik, hogy neki milyen rossz. Ezeknek az embereknek tényleg az kell, hogy panaszkodhassanak? A másik fél persze mintha ott sem lenne, csak panaszkodnak, és panaszkodnak... Mire jó az ilyen?