Van a pszichopataság és a normálisság között egy köztes állapot?

Mármint, hogy nagyon kevés ember iránt érez szeretetet, empátiát stb. Néhány embert tárgyként kezel.

Akiket nem szeret kifejezetten, azoknak nagyon jól hazudik, manipulatív, nagy az egója, okos, jól tettet érzéseket, könnyen elvonatkoztat a per pillanat lényegtelen dolgoktól (gondolok itt a bonyolultabb, oda nem illő szavakból álló ábrák értelmezésére, óra közben a legjobb barátnő hülye fecsegésére, olvasás közben bármilyen zajra, 40 fokos lázzal, amíg a szülők nem jönnek, hibátlan dolgozat…) ilyesmik.

Alapvető dolgokban is eltér a pszichopatáktól, de néhány tulajdonsága kísértetiesen emlékeztet azokéra..