Veletek megesett már? Mitől lehet ez?

Az a lehető legrosszabb megoldás, ha nem szólsz senkihez. Beszélgess csak, próbálj nem hülyeségeket mondani. Majd elmúlik az izgulás.

Aki jóindulatú ember, az látja, hogy milyen vagy, nem néz bolondnak, ne aggódj.

Maradj zizi, nyitott és jókedvű :) Sok felnőttből ez hiányzik.

Lehet pusztán kisebbrendűségi érzéstől kezdve akár tourette szindróma is. Van iskolátokban ingyen pszichológus? Esetleg egyszer elbeszélgethetsz vele, ha megbízhatónak érzed. De ha nem bizalomgerjesztő, akkor ne állj szóba vele. A pszichológus is csak ember.

Egyébként ha kiderülne, h tourette szindrómás vagy, tudtommal annak nincs olyan fokozata, ami súlyos lenne, tehát nem kell megijedni, inkább örülni kell, ha reális a diagnózis, mert az egy jó nyomvonal, irányvonal, ami mentén már kézzelfoghatóbban meg lehet oldani a problémádat. Úgy tudom, a tourette-nek sokféle formája van, és akad, akiben mindez kombináltan. Az egyik változata, amikor valaki tikkel (ez más szindrómának is lehet egyik tünete), viszont sajátos, h a tourette-esek egy része öntudatlanul kimond a tudatalattijába egykor fojtott tudattartalmakkal kapcsolatos , számára amúgy kellemetlen szavakat, amit szégyell kimondani, vagy ahogyan szégyell kimondani; lehet ez infantilis kifejezésektől a káromkodásokig, vulgarizmusig sok minden.

Bár nem elég konkrét , amiket írtál, és konkrét példát se soroltál fel, tehát csak tapogatózni lehet a leírásod alapján, h mi állhat mögötte.

Igen én is sokszor éreztem ezt régebben, de még manapság is megesik néha. Szerintem nincs vele nagy gond. (Persze én se látom be.)

Ha belegondolsz a másik úgyis napokon belül elfelejti a hülyeséget, amit mondtál, ha csak nem annyira lényeges. A fontos információk maradnak meg egy beszélgetésből, te sem hiszem, hogy fel tudnád idézni mások botlásait, vagy zagyvaságait. Ha mégis akkor tudatosan nem az ugrik be egyből, hanem az értelmes dolgok.

a párbeszédeim legtöbbször kontrolláltak.

feleslegesen fecsegő meg sose voltam.

de ha valami hasonló kellemetlen dolog miatt agyalok,akkor végiggondolom többször is és megbocsájtok magamnak.

aztán ha mégis előmászik a gondolat,akkor arra gondolok,hogy ezt már letisztáztam és megbocsájtottam.

nameg persze ebből okulva igyekszem nem elkövetni újra.

viszont amit írsz a megfelelési kényszer a lehető legrosszabb tanácsadó.

ha meg akarsz felelni,akkor a tetteidre,eredményeidre koncentrálj,ne a locsogásra,mert egy locsogót senki sem tisztel.

Elolvasod a kérdésem és a válaszokat?

http://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__munkahely-kollegak__6..

Magadra ismertél? A nevetgélésen kívül minden igaz. Nem merek megszólalni, mert csak hülyeségeket beszélek, rám senki sem kíváncsi, mindenki csak a hülyét látja bennem. Egyszer volt egy találkozóm amire úgy készültem ketten leszünk. Ehelyett lettünk legalább hatan. Életem egyik legrosszabb élménye volt, ember nem bénázik annyit egész életében, mint én ott két óra alatt. Hetekig bennem volt az érzés, legszívesebben elástam volna magam. F

Tényleg nem kell aggódni.

Nem lehet, hogy mások megbecsülésére vágysz? Hogy mások megbecsüljenek, szeressenek, okosnak tartsanak? Pláne olyanok, akikre felnézel...

Nem azért fognak megbecsülni, mert okos vagy, hanem önmagadért.

Én is ilyen voltam ennyi idősen. Ma már az sem okoz gondot, ha 100-200 ember előtt, nyilvánosan kell beszédet mondanom.

Persze, ma már nem érdekel annyira, ki mit gondolhat. Attól, hogy mások hülyének néznek, még nem vagy hülye. Ahogy attól sem leszel okos, ha mások annak gondolnak.