Miért lettek mostanában ennyire fantáziátlanok a velem egyidős emberek?

Ezt én is megfigyeltem. Nálunk is gimiben tavaly filozófia órán a tanár egy nagyon szabad elvű, különc figura volt. Azt adta ki feladatnak, hogy valaki vagy valakik minden órán tartsanak előadást BÁRMIRŐL. Tényleg bármiről, ami érdekli őket. Kb. 5en voltunk úgy, hogy de jó, végre egy jó feladat. Volt aki a szalamandrája napi rutinjáról beszélt, volt aki a kedvenc számítógépes játékáról, volt aki a francia forradalom hatásairól, volt aki szexuális perverziókról. A tanár ugyanúgy ötöst adott mindenkinek aki előadott, szóval tényleg nem volt semmi megkötés. A többi 22 ember meg csak vonogatta a vállát, hogy ők nem adnak elő. És hiába könyörgött nekik a tanár, hogy nem létezik, hogy SEMMI nem érdekelje őket, hogy ne találjanak egy olyan témát, amiről beszélnének(mert magát az előadást sem kellett komolyan venni, akár improvizálni is lehetett, vagy feldobni egy jó vitatémát és vitatkozni az osztállyal). És nem, nem adtak elő. Pedig szünetekben ők is beszélgettek, fociról, valóvilágról, ruhákról, családról. Szóval nem voltak némák. Csak szerintem egyszerűen nem tudták volna a gondolataikat értelmes formába önteni, megmagyarázni, hogy miért érdekes számukra az adott téma, vagy hogy mit gondolnak róla. Ezek után a tanár hozott témákat, és próbált vitát kezdeményezni, de függetlenül attól, hogy az emancipáció, az eutanázia, az abortusz, a Gyűrűk Ura, az alkoholizmus, a vallás, a lakberendezés, vagy bármi volt a a téma, mindig csak ugyanaz az 5 ember szólt hozzá, a többiek tettek az egészre, pedig ez előtt a tanár előtt tényleg őszintén lehetett volna véleményt alkotni, semmiben nem különbözött egy szimpla beszélgetéstől. Csak éppen itt érveket kellett volna felhozni, véleményt kellett volna alkotni, az meg valahogy a többségnek nem ment.

(Amúgy szerintem ez nem csak mostanában van, gondolom régebben is ilyenek voltak az emberek.)